szombat, október 02, 2010

Látogatás

A zarándok belépett a templomba és nagyon elcsodálkozott. Nem azt kapta, amit várt. Hosszú út volt mögötte, csendre, békére és szolgálatra vágyott, de ennek nyoma sem volt. Az épület egykori erős oszlopai megrogyadoztak, a tető beázott, a vakolat dohos szaga járta be az egész termet. A hideg végigfutott a hátán, szétnézett, hogy miért van huzat. Majd meglátta a szélben hajladozó fák ágait a törött ólomablak repedésein keresztül. „De hát istentiszteletre jöttem, hogy lehet itt bármi ilyet megtartani?” – gondolta. Minden nagyon elhanyagolt volt, évek óta nem takarított ki itt senki. Az egyik sarokban talált egy seprűt és egy lapátot, így hát munkához látott. Sepregetés közben figyelte az érkezőket.

Ábrándos Leány csillogó szemekkel lépett a terembe. Lassan, 10 centivel a föld fölött lépkedve, a helyére ballagott és leült. Nyaklánca medáljával babrált, ami egyszer csak kinyílt és ő percekig újdonsült szerelme arcvonásait bámulta a képen. A Fiatal Haverok hangosan, másokkal nem törődve, egymással beszélgetve érkeztek és a csevejt mindvégig folytatták. Mindig Éhes sem hazudtolta meg magát, de mielőtt helyet foglalt, félig megevett szendvicsét a zsebébe tömte, hogy a prédikáció alatt is haraphasson majd belőle. Lassan megtelt a templom. Megjöttek Sokgyerekesék terelgetve neveletlen porontyaikat, mindig rájuk szólogatva. Az asszony a sorok között haladva azt figyelte, nem nézi-e őket túl feltűnően valaki. Ha lenne egy legalább, megsértődve rászólhatna és hazamehetne, mint a múltkor. Szegény Ember az utolsó sor szélére ült. Szégyenkezve takargatta rongyos ruháját, nem tudott másra figyelni csak saját szegénységére. Édes Szájú zsebkendőjével törölgette az utolsó krémestől fénylő ajkait. Modern Technikus nem vette ki füléből i-podja fülhallgatóját, gyorsan megtalálta helyét és egyszer sem botlott meg, pedig mindvégig a filmet nézte a mini képernyőn. Végül Elfoglalt Úr érkezett, kezében újsággal. Leült az egyik padra és azonnal az üzleti élet rovatba mélyedt.

A zarándok letette a seprűt, majd felment a szószékre és prédikálni kezdett:
Hát „nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1 Korinthus 3,16)

Restás László