kedd, szeptember 07, 2010

Ébresztő!!!



„Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.„


(Jeremiás siralmai 3,31-32)



Romokban hevert az élete. Zokogott, mert tragédia, tragédiát követett az utóbbi években. Mennyire bánta, hogy Isten nélkül élte az elmúlt tizenöt évet… Távol Istentő, a hittő, a világ „szépségeit” kergetve. Egy kérdést ismételget szinte percenként a szájából: „Mit kell tennem, hogy rendbe jöjjön az életem?”

Mit mondhatsz egy jó barátnak, amikor ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéssel fordul hozzád?


Bizonyára mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Amikor arra kellett rádöbbennünk, hogy távol sodródtunk Jézustól. Már nem vesszük olyan sokszor kézbe a Bibliát, nem imádkozunk olyan szívesen, mint régen, nem keressük akaratát. S kisvártatva már jelentkeznek is Isten „emlékeztető”. Bár a Gonosz kezdeményezi ezt a rosszat, de a te Istened jóra fordítja. És ez a lényeg! Amit Isten tesz. Nem, amit te. Olyan sokszor elveszünk saját teljesítményünk méricskélésével, ahelyett, hogy azt figyelnénk, hogyan küzd értünk isteni Barátunk.

Igen, Ő megengedi a rosszat, hogy felébredjünk csipkerózsika álmunkból, hogy kijózanodjunk, hogy újra reálisan tudjunk tekinteni önmagunkra és a minket körülvevő világra, hogy bűnbánatot gyakoroljunk. S valljuk meg őszintén, ha nem engedné az Úr olykor, hogy nagyot koppanjunk, mint Arany János versében az a bizonyos bogár, könnyen el is veszíthetnénk a szívünkbe költözött reménységet.


Milyen bátorító mai igénk! „Nem vet el örökre…, ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.”


Eltávolodtál Istentől? Bánod az elmúlt időszakot, amit nélküle éltél? Felébresztettek a téged ért kellemetlenségek? hidd, hogy Ő irgalmaz neked. Jézus keres és ő meg is fog találni (mint már annyiszor), hogy visszahozzon a családi kör-be, mert „szeret”!


Ámen