vasárnap, szeptember 05, 2010

Az a nagy nap

"Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen."
Pál levele az efézusiakhoz 5:25-27

Kilépsz a forró zuhany alól, és kezdetét veszi az a bizonyos készülődés. Ez az a nap, amire olyan régóta vártál. Mindenből a legjobbat, legszebbet választottad ki külön erre az alkalomra. A fodrász lázas gonddal tűzi fel tincseidet, a ruhát fűzik, igazítják rajtad, a cipő, a különleges csokor, "a valami régi, valami új, valami kék és valami kölcsönkért" is mind megvan. Sehol egy folt, gyűrődés, hiba. Tökéletes. Elkészültél, mint remekmű. Mindenki csodál, körülugrál, kérésedet lesi, de mindez számodra csak másodlagos. A lényeg ott vár az oltárnál. Ő, akinek igent mondtál, aki számára te vagy az Egyetlen a száz-meg százezerből, a Minden, az Örökké. Ő, aki érted véghezvitt minden lehetetlent.

Jézus Krisztus, aki életét adta az egyházért. Az egyházért, ami nem egy ház, nem egy megfoghatatlan, személytelen intézmény, hanem Te és én. Teérted és énértem vállalta a szenvedést. Teérted és énértem döntött úgy, hogy nem kell neki a menny tisztasága, dicsősége, fénye és boldogsága, ha nem oszthatja meg azt velünk. Az Isten Fia, mint a vőlegény vár egy napot, amikor te és én ott állhatunk előtte, mint az egyház tagjai tisztán és fehéren, mert Ő a vérével kifizette mindennek az árát.

Tudod, olyan felfoghatatlan ez az egész, mintha álmodnál, de mégis igaz. Mondd, részt akarsz venni ezen a nagy napon?