szombat, augusztus 14, 2010

Ráadásul

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
Máté 6,33

„Csiki-csuki terelő, Csuka koma, jer elő! Ami van, az nem elég, mást akar a feleség!” – szól a rímelt versike a kapzsiságról szóló mesében a szegény ember szájából. Mert minden jóból szeretnénk még sokkal többet.
Apósom mesélte egyszer, hogy a barátja a következőképpen beszélt a feleségéről: „Tudod Ferikém, az én asszonyom olyan, hogyha keresnék egy szekér pénzt, egy hét után azt kérdezné: Nem lehetne kettővel?”
Vajon mennyi az elég? Van határa az ember vágyainak? Olyan jó érzés kapni, célt érni, gazdagodni és nem szűkölködni. Minden jóból legalább három kell, mert annyi a „magyar igazság”, és azután jöhet a ráadás is. Sokszor telhetetlenül vágyunk mindarra, amit az élet nyújthat nekünk, de ez nem jó. Ez céltévesztés, mert nem érhetünk el mindent, amit szeretnénk, nem kaphatunk meg mindent, amire vágyunk. Nem is lenne hasznunkra. Könnyen úgy járhatunk, mint a mesebeli szegény ember, meg a felesége. Azon kapjuk magunkat telhetetlen igyekezetünkben, hogy ugyanolyan szegények vagyunk, mint voltunk. Mert az életben megszerzett dolgok nem gazdagítottak bennünket. Igen, vannak dolgok, célok, tapasztalatok, vágyak, amiknek az elérése és megszerzése nem hoz csupán pillanatnyi kielégülést és bensőnkben továbbra is ott marad a lassan elviselhetetlen üresség.
Van, ki előbb, van, aki később jön rá erre az alapvető igazságra, végül, remélhetőleg, mind rájövünk. Megváltónk meg akar óvni bennünket a hosszú, hiábavaló tévutaktól, ezért állítja célként elénk az ember számára leghasznosabbat: Isten országa, Isten igazsága. Ha ezt keressük, amikor ezt kutatjuk, közben megtaláljuk az annyira vágyott ráadást. Örömöt, békességet, nyugalmat, szeretetet, boldogságot.
Restás László