hétfő, augusztus 16, 2010

Isten oltalmában

“Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”
Zsoltárok könyve 91:1-2

Egyszer egy malom múzeumban jártam gyermekkoromban. Szüleimet is ismerte a gondnok, aki műgyűjtő is volt. Tele volt az egész helység régi érdekes tárgyakkal. Bámulva néztem őket. Látva a csodálkozó gyermekszemeket, azt mondta a molnár: “Gyere el hozzám inasnak egy nyárra, és választhatsz valamit magadnak!” Lelki szemeim előtt megjelent egy huszárkard! Csillogott-villogott és én büszkén mutogattam a barátaimnak. Gyermek voltam. Nem tudtam, hogy a szürke kakukkos óra a falon régi és svájci, és többet ér egy Mercinél is!

Amikor Isten óvó hatalmáról beszél ez a Zsoltár, akkor a Mindenható védelmét ajánlja fel! A legértékesebb és legjobb védelmet, ami adható. Szoktam én is Istentől védelmet kérni: hogy ne legyek beteg, meg hogy kapjak jó jegyet az iskolában, meg hogy sikeres legyen a munka, és hogy őrizzen az úton… Szóval kell a csillogó dolog, ami első látásra és gondolatra nekem fontos. Lehet, hogy amikor ezeket kérem, nem kérem a legtöbbet, amit Isten adhat?

Mi lenne, ha a mai nap azt mondanám: “Istenem, történjen bármi is ebben az életben, adj örök életet!”