csütörtök, augusztus 19, 2010

Imádkozzunk!

"Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!"
Jakab levele 5:13

Bármi történjen, jó, vagy rossz, éljük meg azt Isten előtt. Ha fájdalmunk van, Előtte öntsük ki a szívünket, ha örömünk van, azt is Neki mondjuk.

Örömet könnyű Isten előtt megélnie annak, aki beszélget Vele. Fájdalmat ökölrázás nélkül Istennek elmondani - ez az igazán nehéz, de a gyémántok ebből születnek.

Az írásbeliség egyik leggyönyörűbb - szerintem a szenvedésről írt versek listájában "A" leggyönyörűbb - verse Tóth Árpád tollából származik, illusztrálva azt, amit Jakab megfogalmazott.

Isten oltó kése

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.