hétfő, augusztus 09, 2010

A hit és Isten Igéje

“A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.”
Rómaiakhoz írt levél 10:17

Sokszor nehezen dönt a mai ember, mi számára a fontosabb: a látható vagy a láthatatlan. A legtöbb reklámot a látható és megfogható dolgok kapják. Mégis, ahhoz hogy eladják őket csupa láthatatlan dologhoz kapcsolják őket: bizalomhoz, szerelemhez, reményhez. A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy a legfontosabb dolgok az életben a láthatatlanok.

A hit is önmagában megfoghatatlan: igazából semmit sem ér. “Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2:26) Mégis, a legfontosabb összetevője az emberi életnek. Fontosabb még annál a valóságnál is, ami körülvesz bennünket. Mert bármennyire is megterhelő, gondokkal vagy félelmekkel terhes legyen is: a hit látja a lényeget, “mert hitben járunk, nem látásban”. Látja a gonoszság által elrontott világon túl Istent. Ahhoz pedig, hogy ezt megtegye, szüksége van egy ablakra Isten világába: Krisztus szavára! Minél többet nézelődünk ezen keresztül, annál jobban erősödik a hitünk. Minél kevesebbet tekintünk ki rajta, annál távolabbinak tűnik Isten országa. Olvassuk hát naponta a Bibliánk!

Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába

Ez a könyv a könyvek könyve, 

Szegény ember drágagyöngye. 

Égi harmat lankadtaknak, 

Világosság földi vaknak. 

Bölcsességnek arany útja: 

Boldog, aki rátalál! 

Szomjas lelkek forrás-kútja, 

Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény, 

Királyon lánc, rabon napfény, 

Tévelygőnek hívó harang, 

Roskadónak testvéri hang. 

Elhagyottnak galambbúgás, 

Viharvertnek ereszet, 

Haldoklónak angyalsúgás: 

„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”, 

Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!” 

Fal, – s túl rajta élő hangok, 

Köd, s benn zengő hárfák, lantok. 

Templomok közt legszebb templom: 

Csak megnyitom s benn vagyok. 

Ablakán a Paradicsom 
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik, 

Márványvár is összeomlik. 

Bíborleplek ronggyá málnak, 

Dicsőségek füstbe szállnak. 

Csak ez a könyv nem tér porba, 

Mintha volna élő lelke!… 

Ez a könyv a Mózes bokra: 

Isten szíve dobog benne.