hétfő, augusztus 02, 2010

Az Úr védelme

“Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
Zsoltárok könyve 121:8 (KAR)

„Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt.” - mondta Antoine de Saint-Exupéry valahol a Kalahári mélyén élet és halál között. Egészen relatívnak tűnik, hogy mit vesz észre az ember életútján: jót vagy rosszat, akadályt vagy segítséget. Merthogy rög, göröngy és botlókő mindenkinek kerül az útjába.

A 121. Zsoltár zarándokének. Olyan ember éneke, aki sok mindenen keresztülment már. Olyan dal, amit a templom felé, illetve a templom lépcsőjén felfelé haladva énekeltek ünnepnapokon. Felkészítette a lelket az Istennel való találkozásra, ahogyan egyre közelebb és közelebb jutott a zarándok a szentélyhez. A fenti vers pedig az utolsó lépcsőfoka ennek a felfelé emelkedésnek. Érdemes azonban elolvasni az előző lépcsőket is:

“Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (MBT)

Ez a lépcsősor felfelé vezet, egy felismerés felé: élek! Élek, és ezt a teremtő Istennek köszönhetem. Milyen egyszerű igazsága ez minden szívdobbanásnak. A hétköznapok szürke problémái mégis mintha megfojtanák bennem a hálát és az örömöt. A lépcsősor lefelé is vezet, nemcsak felfelé… A felfelé vezető út igazából az Isten közelségében megtett lépés. A második vers szavai - “Segítségem az ÚRtól jön” - szó szerint azt jelentik: “Segítségem a velem lévő ÚRtól jön”. Vagyis az életérzésem, az életfelfogásom függ az Istennel megélt kapcsolatomtól. Hogyha Isten mellettem áll, akkor mi az, ami akadályt vagy veszélyt jelenthetne?

A szürkeség tehát lehúz, de a mai napot azzal fogom kezdem, hogy teszek egy lépést a lépcsőn felfelé. Megállok egy kicsit és időt fogok szánni Istenre. Elmondom neki, hogy mennyire hálás vagyok az életért, és hogy mennyire köszönök neki minden segítséget!

Jöjjön velem Ön is felfelé, közelebb Istenhez!