szombat, július 03, 2010

Surviver (Túlélő)

"De aki mindvégig megáll, megtartatik."
Máté 24,13 (Ravasz L. ford.)

A cölöpök úgy másfél méterre emelkedtek ki a az egzotikus öböl tengerkék vizéből szemben a karcsú stéggel. A cölöpök tetején órák óta három versenyző gubbasztott, mint valami harcedzett sirály, egyensúlyozva a néhány négyzetcentiméteres felületen. A stég deszkáin törökülésben, egy komoly férfi figyelte minden rezdülésüket, de eddig nem látott végzetes hibát. Igaz, a látszólagos mozdulatlanságban már látta a jeleket, megremegő izmokat, a feszülő ízületeket, a verejtékező homlokokat és az óvatos mozdulatot, ahogy egyikük – vigyázva, hogy ki ne billenjen egyensúlyából – kitörölte szeméből az izzadtságot. "Milyen őrült kínzási módszer ez?" – bámultam meredten a tv képernyőjét. Miért csinálják ezt ezek az emberek? Nem voltak körülöttük veszélyes cápák, akik kiüldözték oda őket, nem forgott veszélyben az életük. Teljes önszántukból vállalták mindezt, egy játék kedvéért, aminek egymillió amerikai dollár volt a tétje. A nagy nyereményt azonban csak az utolsó túlélő nyerheti meg. Ez a verseny, a cölöpön állás, most egy védettséget jelentő nyakláncért folyt, amelynek viselője biztosan bennmaradhatott a döntőben, mert este őrá nem lehetett szavazni, hogy kiessen. Hármójuk közül ketten barátok voltak, így a harmadik arca volt a legfeszültebb. Ő koncentrált a leginkább, mert, ha itt és most nem nyer, ha nem lesz övé a védettség, akkor a másik kettő összefog ellene. Több, mint négy óra eltelte után már elviselhetetlen volt a forróság. Délben a nap sugarai nem csak merőlegesen égettek, hanem a víz, mint valami pokoli tükör, visszaverte mindet és ők úgy érezték: mindnek ők a célpontjaik. Az egyik férfi guggolt, feszülő combjait kezével dörzsölte, ki tudja, érezte-e még. Szemével a másik kettőt figyelte, látszott, azon gondolkodott, hogy megkockáztassa-e a felállást. Bármilyen erős fizikummal rendelkezik is, egyáltalán nem biztos, hogy egyensúlyvesztés nélkül végre tudja hajtani a műveletet. A melette levő társa csak az egyik talpával állt a cölöpön, a másikat térdén nyugtatta, nagyon magabiztosnak tűnt. De a nő, már félig előrehajolt, az arca elkínzott volt. „Biztos szédül” – gondolta –, „vagy hányingere van”. Amit nem is csodált, hisz a próba kezdetétől nem ihattak semmit. "Meddig bírhatjuk így?" – gondolhatták valamennyien. A nő lehunyta a szemét. „Most leesik!” – gondolta a guggoló. „Neki úgyis mindegy, hisz ő úgyis bent tartaná, már rég eldöntötték, hogy ketten mennek tovább.” Egy csobbanás. A nő nagy sóhajtással és örömmel lubickolt a vízben. Számára vége. Bízik benne, hogy a társa nyer majd és bent tartja a játékban. Lassan, kiélvezve a hűvös-enyhet adó vizet, kiúszott a stégig és leült a bíró mellé. Mostmár ihatott, de a két másik tovább küzdött. Mindketten arra vártak, hogy a másik feladja. Végül úgy döntött, megkockáztatja a felállást. A karjait előre nyújtotta, hogy egyensúlya biztos legyen és lassan megpróbált felállni, de elsőre nem sikerült. A másik kajánul mosolygott, - „Már nem bírod sokáig!” – üzente. Magabiztosan letette maga mellé a másik lábát, de nem figyelt eléggé. A perem túl keskeny volt és megcsúszott, amikor áthelyezte a testsúlyát. Kalimpálva zuhant a tenger vizébe. Utána boldogan követte őt a győztes is, már lazíthatott.

A mi próbánk is hosszú, és fárasztó, de több előnye is van. Mi nem egymás ellen, hanem egymásért, a másikat erősítve küzdünk. Mi nem arra várunk, hogy valaki elbukjon, hanem, hogy mindannyian győzzünk, mert itt minden kitartó játékos nyer. A mi minden próbát kiálló és mindent legyőző bíránk, Jézus Krisztus döntötte el , hogy így legyen.

Restás László