vasárnap, július 11, 2010

Fájdalomcsillapító helyett...

"Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek."
Jeremiás könyve 17:14

Hogy vagy? - kérdezi tőled ma reggel a Mindenható. Nem illendőségből, hanem azért, mert valóban kíváncsi rád. Kíváncsi arra, hogy éled meg a mindennapjaid eseményeit. Érdekli, hogyan viseled az emberélet örömeit, bánatait. Előtte nem kell megjátszanod magad, nem kell álruhás hősként harcolni az óriásokkal, nem kell összeszorított fogakkal sziszegni, hogy "köszönöm, jól". Előtte az lehetsz, aki vagy.

Mindannyiunk szívében vannak rejtett sebek, melyeket soha nem akarunk felfedni. Fájdalmukhoz azt gondoljuk, hogy hozzá szoktunk már, és nélkülük nem lenne olyan az élet, mint amilyen eddig volt. Szokások, szenvedélyek rabjai vagyunk, és próbálunk elhitetni magunk körül mindenkit, hogy ezeket bármikor abbahagyhatjuk. Bármikor felállhatunk a bárpult mellől, és örökre visszautasíthatjuk az alkoholos poharakat. Bármikor mondhatjuk, hogy ez volt az utolsó hazugság, és vége a kettős életnek. Bármikor mondhatjuk, hogy mostantól fogva hűségesek leszünk a családunkhoz, mert mi elég erősek vagyunk ehhez, nekünk menni fog. De ott legbelül érezzük, hogy mindez kimondhatatlanul távol van a valóságtól. Betegek, megkötözöttek vagyunk, és szükségünk van valakire, aki kisegít minket ebből az állapotból.

Isten ma reggel nem véletlenül kérdezte meg tőled, hogy érzed magad. Ő be akarja gyógyítani minden sebedet, és szabadulást akar hozni rabságod helyett. Hidd el, egyedül nem vagy képes minderre, de Ő tökéletes munkát végez életedben, és akkor végre gyógyultnak és szabadnak mondhatod magad, mert a végtelen Isten lehajolt hozzád.