péntek, június 25, 2010

Vigasztaljon, erősítsen az Úr!

„Urunk, Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jótettben és minden beszédben!”
Thesszalonikai 2. levél 2:16-17.

Napok óta szomorú vagy. Semmi sem jött be, semmi nem úgy alakult, ahogy elképzelted. Talán elveszítettél valakit, aki számodra kedves, és nem tudsz a bánatból felemelkedni. Figyeld csak, mit üzen ma Neked az Úr!
- ATYÁD – szeret Téged, Ő lát, nem hagyott el! Együtt sír Veled, de szeretné letörölni könnyeidet. Szeretné, ha elpárásodott szemeddel tisztán meglátnád, hogy Ő vigasztalást hoz Neked. És reménységet! Tudod mekkora kincs a reménység ebben a reményt-vesztett világban? Ő ezt kínálja neked! REMÉNYSÉGET! Így, csupa nagybetűvel!
- Szeretné megvigasztalni szívedet és reményt csöpögtetni bele. Engedd el magad! Engedd, hogy ma megszólítson. Légy nagyon csendben és figyeld azt a kis halk hangot, ami a szívedhez szól.
- Sőt azt szeretné, ha ma elkezdenél vigasztalni, bátorítani, meghallgatni valakit. ’Ha úgy érzed, nagyon szerencsétlen vagy, hallgass meg valakit, aki nálad is szerencsétlenebb!’ – mondta egy bölcs. Ugyanis, ha ezt teszed, megerősödnek a fül-izmaid, a jó-cselekedet-izmaid és a beszéd-izmaid!

És most olvasd el magadnak még egyszer a mai igét így: „Az én Uram, Jézus Krisztus és az Isten, az én Atyám, aki szeret engem, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékoz nekem, vigasztalja meg szívemet, és szilárdítsa meg lépteimet minden jótettben és minden beszédben!”
Nos, hogy hangzik?