Megelégedettség

“Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.”
Filippi 4:11

Nem könnyű elégedettnek lenni. Mai világunknak mintha lenne egy része ami állandó rohanásra késztetne, hogy elérjük az elégedettséget. Amikor kitűzzük a célt, akkor pedig elérésekor mindig úgy járunk, hogy “újabb csúcsot pillantunk meg”. És máris belevetjük magunkat a küzdelembe, hogy elérjük…

Ha az elégedettség érzésére gondolok, akkor mégsem sikeres pillanatok jutnak eszembe. Sokkal inkább azok a reggeli séták, amiket az iskolába menet tettem meg. Emlékszem, hogyan csodálkoztam rá a virágba nyíló bimbókon, az első rügyeken, a friss havon és a tavaszi esők pocsolyáin. Ha jól belegondolok, akkor a megelégedettség nem tettekből fakadt, hanem hitből, bizalomból és az életre való rácsodálkozásból. Talán ma ezért nem találom sokszor az elégedettséget felnőttként? Talán túl nagy a távolság a vágyaim, igényeim és szükségleteim között? Vagy talán elveszíti a felnőtt ember a hit, a feltétlen bizalom és a rácsodálkozás képességeit?

Pál nem mutathatott fel hatalmas vagyont, kitüntetéseket. Sőt, nélkülözött, sokszor még alapvető szükségleteit sem elégíthette ki. “Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.”- írja. Mi volt a titka, hogy nem a körülményei határozták meg elégedetlenségét? Hát a hite: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Bízzuk életünket ma is Krisztusra és meg fogjuk tapasztalni az elégedettséget is!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet