kedd, június 22, 2010

Kiálts hozzá!
„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” Ésaiás 65,24.

Feleségemmel együtt három gyermeket neveltünk fel. Az idők folyamán eléggé rájöttünk, hogy milyenek. Már annyira megismertük a természetüket, hogy sokszor szavak nélkül is tudtuk, hogy mit akarnak. Mégis, igényeltük, hogy fogalmazzák meg, mondják ki, amit gondolnak.
A mi Istenünk is ilyen! Ismer bennünket, tudja, hogy mire van szükségünk, és meg is akar áldani, csak arra vár, hogy kiáltsunk hozzá. Arra vár, hogy beszélgessünk vele, mondjuk el néki vágyainkat, kívánságainkat. Életünk részévé kíván lenni, nemcsak valami alkalmi vendéggé, akit illedelmesen fogadnak, de nem kíváncsiak a véleményére. Mint a jó szülő, Ő is tudja, mi válik javunkra, ezért szeretné, ha megosztanánk vele gondolatainkat. Micsoda kiváltság! Barátunkká válhat a világegyetem Ura! Ha hívjuk Őt, figyel ránk. Sohasem foglalt, fontos vagy neki!
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem eléggé vesszük igénybe segítségét! Talán túl magabiztosak vagyok, úgy érezzük, hogy magunk is tudunk boldogulni. Megelégszünk alamizsnákkal, apró ajándékokkal, pedig Istenünk kész lenne nagyobb áldásokat is adni!
„Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?!” (Jézushoz vezető út)

Kiálts hozzá! Keresd Őt nap, mint nap! Meglátod, hogy átalakul az életed!
Nem kellene már ma elkezdened?....

Kormos Tivadar