vasárnap, június 13, 2010

 Reggeli kapaszkodó

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban."
Zsoltárok könyve 46:2

Gyönyörű ez az ige. De mi van akkor, ha az árvíz az előző hetekben elmosta a házadat? Mi van akkor, ha autóbaleset ért, és nem vagy a legjobb állapotban? Mi van akkor, ha betörtek hozzád, és elvittek mindent, ami mozdítható? Mi van akkor, ha az orvos csendesen nyújtotta át neked a leleteidet, és a legrosszabb hírt közölte veled, amire rémálmodban sem számítottál? Hol van ilyenkor az oltalom? Isten már nem szeret? Elfeledkezett rólad?

Ne várd, hogy választ adjak a miértekre. Bevallom, nem tudok. Nem tudom, miért tett földönfutóvá az árvíz, miért vagy nagyon beteg, vagy miért vesztetted el a hozzád legközelebb álló személy. Egyet tudok, hogy Isten oltalom, még az ilyen helyzetekben is. Ő nemcsak akkor erősség és segítség, ha nem történt meg valami baj, ha ragyog rád a nap, és távol van tőled minden katasztrófa.

Ő nem azt üzeni neked ma reggel, hogy nem ér téged semmi baj, semmi veszedelem. A Jón kívül még egy darabig sajnos a Gonosz is munkálkodik a világunkban. Ezért Isten nem ígéri, hogy gondok nélkül fog telni az előtted álló hét, de arról viszont biztosít, hogy veled csinálja végig az egészet!

Történjen a héten bármilyen rossz dolog, egyben biztos lehetsz, Ő melletted van, és bátran belekapaszkodhatsz. Ő igenis oltalmad, erősséged és biztos segítséged lesz akkor is, ha minden rendben megy, de akkor is, ha nyomorúságok érnek. Egyszer majd megérted, minek miért kellett megtörténnie, addig pedig kapaszkodjunk együtt Istenbe, mert Ő mindig biztos segítség a nyomorúságban!

"Isten ajándéka a jelenléte. Legnagyobb ajándéka önmaga. A naplementék elállítják a lélegzetünket. A karibi kék lecsillapítja a szívünket. Az újszülött csecsemők könnyekre fakasztanak. Az életre szóló szerelem megkoronázza az életünket. Ha azonban mindezeket elvesszük - fosszuk meg a világot a naplementéktől, az óceánoktól, a gügyögő csecsemőktől és a gyengéd szívektől - és a Szaharába csöppenünk, még mindig van okunk arra, hogy táncoljunk a homokban. Miért? Mert Isten velünk van." (Max Lucado, Harc az óriásokkal. Budapest: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2008. 110.)