csütörtök, június 24, 2010

Add meg Uram a Mindennapit!

"Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől!Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem. Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam:Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak és ne gyalázzam Istenem nevét!"
Példabeszédek könyve 30,8-9

Add meg Uram a mindennapit! De csak annyit adj, amennyire tényleg szükségem van különben elpocsékolom, vagy hozzá akarok még lopkodni másoktól. Ha megvan mindenem elfelejtkezem rólad, ha nem adod meg azt amit kérek, átkozódom.

Nem is értem miért adsz meg nekem mindent, amikor ilyen vagyok veled...Nem is értem miért fogadsz el úgy, ahogy vagyok, amikor egyáltalán nem lehetsz büszke a barátságunkra. Sőt gyakran le kellene tagadnod, hogy ismersz és kapcsolatban állsz velem, mert szégyent hozok Rád. De te 20-30, 50 éven keresztül is mindennap lehetőséget adsz arra, hogy a barátságunk megmaradjon.

Azt hiszem sosem volt ilyen Barátom, aki mindennap megterítené az asztalát, meleg vízzel, és fűtőrendszerrel ajándékozna meg, aki a keveset is kipótolná, hogy éppen elég legyen... De te csak adsz és adsz és önzetlenül adsz. És én?

Én csak magamnak akarok. Sikert, materiálisat, szerelmet, jó kapcsolatokat, hasznos üzleteket, Hawaii nyaralásokat, 3000 gyülekezethez csatlakozót, lasagne-t, görögdinnyét és dobos süteményeket...mindent! De adni?! Türelmes várakozást, rád hagyatkozást, töretlen bizalmat, időbeosztást, pénzt, jóindulatot, optimizmust...azt már nagyon nehezen.

Tudod, emberből vagyok. Hiábavaló és hazug beszédű, fukar és szétszórt. Mindent magamnak, és se neked se másnak. Ments meg magamtól Uram és add, hogy ma 2010.június 24-én azért imádkozzak és dolgozzak, hogy neked és másoknak is adjak abból, ami éppen van. Megterítve az asztalt a te gazdag és bizalmat ébresztő ígéreteiddel.