Miért nem kell félni
„Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentem előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!”
(Ézsaiás könyve 44. fejezet 8. vers)
A deutero- kanonikus Sirák fia könyve úgy beszél a félelemről, mint az egész emberiséget markában tartó érzésről, mely álmunkban is kísért:
„Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait, alighogy egy múló pillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik, megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitől félnie.” (Sirák 40:4-7)
Ó, hányszor ébredünk így! S valóban, kinek hiányzik a félelem? Úgy vélem, senki sem sajnálná, ha a viszolygás, a szorongás eltűnne a földről.
S valóban, a félelem egyik fajtája eltűnőben van. Egyre kevesebben félnek, amikor rosszat tesznek, amikor vakmerő dolgokat visznek végbe.
De van pozitív félelem is. Ez az, amikor Isten megpróbálta megtanítani az első emberpárnak a bűn iszonyatos voltát és következményeit. Félni az engedetlenségtől kellett volna, nem pedig a Teremtőtől.
Manapság is, sokan a Biblia „ne féljetek” bíztatását, Ézsaiás korának kiválasztott népéhez hasonlóan úgy értelmezik; „ne féljetek” - Isten úgy szeret, ahogy vagytok, nem kell megváltoznotok; „ne féljetek” - Isten szeret, és nem fogja engedni, hogy szenvedjetek.
De Ézsaiás a „ne féljetek” szavakat nem azoknak szánta, akik bűnt bűnre halmoztak, akik bálványokat rejtegettek, akik elnyomták a szegényeket, akik nyomorgatták az özvegyeket. Sőt, kemény ítéletet mondott ki felettük, amiből persze nemigen okultak. És amitől nem is féltek.
És később, mikor már körülvették Jeruzsálemet Nabukodonozor seregei, a hamis próféták még akkor is azzal hitegették a népet, hogy nem kell félni, minden rendben lesz, az Isten megint csodásan megszabadítja őket. Ez fog megismétlődni nemsoká: „Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok” (1Thessz.5:3).
De, akik tisztelik az Örökkévalót, és törekszenek úgy élni, ahogy Ő szeretné, azoknak nem kell félni, nem kell elrejtőzni, mikor Jézus megjelenik.
Kívánom az a nap számodra is az örök öröm napja legyen!
„Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait, alighogy egy múló pillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik, megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitől félnie.” (Sirák 40:4-7)
Ó, hányszor ébredünk így! S valóban, kinek hiányzik a félelem? Úgy vélem, senki sem sajnálná, ha a viszolygás, a szorongás eltűnne a földről.
S valóban, a félelem egyik fajtája eltűnőben van. Egyre kevesebben félnek, amikor rosszat tesznek, amikor vakmerő dolgokat visznek végbe.
De van pozitív félelem is. Ez az, amikor Isten megpróbálta megtanítani az első emberpárnak a bűn iszonyatos voltát és következményeit. Félni az engedetlenségtől kellett volna, nem pedig a Teremtőtől.
Manapság is, sokan a Biblia „ne féljetek” bíztatását, Ézsaiás korának kiválasztott népéhez hasonlóan úgy értelmezik; „ne féljetek” - Isten úgy szeret, ahogy vagytok, nem kell megváltoznotok; „ne féljetek” - Isten szeret, és nem fogja engedni, hogy szenvedjetek.
De Ézsaiás a „ne féljetek” szavakat nem azoknak szánta, akik bűnt bűnre halmoztak, akik bálványokat rejtegettek, akik elnyomták a szegényeket, akik nyomorgatták az özvegyeket. Sőt, kemény ítéletet mondott ki felettük, amiből persze nemigen okultak. És amitől nem is féltek.
És később, mikor már körülvették Jeruzsálemet Nabukodonozor seregei, a hamis próféták még akkor is azzal hitegették a népet, hogy nem kell félni, minden rendben lesz, az Isten megint csodásan megszabadítja őket. Ez fog megismétlődni nemsoká: „Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok” (1Thessz.5:3).
De, akik tisztelik az Örökkévalót, és törekszenek úgy élni, ahogy Ő szeretné, azoknak nem kell félni, nem kell elrejtőzni, mikor Jézus megjelenik.
Kívánom az a nap számodra is az örök öröm napja legyen!