kedd, május 11, 2010

Kiálts az Úrhoz!

„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.” Jer.33,3.

Mikor szoktunk kiáltani? Mikor nagy veszély van, vagy félelmet érzünk, és hevesen ver a szívünk. Előfordulhat az is, hogy azt látjuk, hogy talán éppen ahhoz közelít valami katasztrófa, akit nagyon szeretünk, de Ő ebből sem érzékel semmit.
Lehet, hogy mi magunk sem fogjuk fel igazán saját állapotunkat. Kék az ég, nap ragyog, minden oly szép…, sikeresek vagyunk, és mindent, amire vágyunk, megkapjuk. Mégis, a háttérben egy gigantikus küzdelem zajlik elsősorban értem. A tét nem kevesebb, mint a lelkem feletti uralom! Péter apostol így ír erről: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” I.Pét.5,8. Minden pillanatban észnél kell lennünk! Nem mindegy, hogy mit és hogyan teszünk, mert van egy ellenségünk, aki kegyetlen módon legkisebb hibánkat is kihasználja. Pál apostol egy másik helyen hasonló figyelmeztetést ad: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Ef. 6,12. Láthatjuk tehát, hogy nem egyszerű a küzdelem. Nem vehetjük könnyelműen a harcot, mert egy kifinomult, ravasz ellenségünk van, aki minden áron le akar bennünket győzni!

A kérdés az, hogy látjuk-e a veszélyt? Érzékeljük-e ezt a nagy küzdelmet? Lehet, hogy vannak, kik arra gondolnak, hogy nem kell dramatizálni a dolgokat. Nem kell „farkast” kiáltani ott, ahol csak egy kedves házi kutyus van! Igaz, nem szabad pesszimistán látni a jövőt, mert könnyen meglehet, hogy amit várunk rossz, be is következik! Mégis, fontos, hogy reális módon ítéljük meg helyzetünket. Lássuk meg a veszélyt, de ne essünk kétségbe! Fogadjuk meg az Ige tanácsát: kiáltsunk az Úrhoz!

Ő arra vágyik, hogy jöjjünk az Ő védelme alá. Biztosan tudja, hogy egyedül nem lennénk képesek szembeszállni az ellenséggel, ezért ajánlja fel a segítséget!
Vajon igénybe vesszük-e ezt a lehetőséget? Megfogjuk-e kinyújtott kezét? Vagy elég biztosak vagyunk magunkban és úgy érezzük, hogy magunk is elboldogulunk?
Semmiképpen sem szabad elbizakodnunk még akkor sem, ha biztosnak érezzük helyzetünket. Ha Hozzá jövünk, Ő megtanít bennünket mindenre, melyet most el sem tudunk képzelni. Ha Rá hagyatkozunk, csodálatos megáldja életünket, és olyan dolgok birtokába juthatunk, amelyet a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna…
„…a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk….” Ef.3,20.

Miért nem kiáltunk hozzá éppen most???

Kormos Tivadar