csütörtök, május 20, 2010

Az isteni bölcsesség szempontjai

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni."
Pál első levele a korintusiakhoz 2:12-14

Ezen a világon nem divat lelki módon gondolkodni. Noé bolondnak számít egy olyan korban, amikor az emberek még nem láttak sohasem esőt, de ő az egész emberiség megmentésére szolgáló hatalmas hajót épít. Ábrahám a furcsa, aki otthagyja vízvezetékkel ellátott városát, hogy legelő és víz után nyomozó pásztor legyen belőle. József az élhetetlen, aki kihagyja a kínálkozó alkalmat Potifár feleségével, ezért még börtönbe is kerül. Mózes fáraó lehetett volna, de ő az állandó nyomorgást és vándorlást vállalta azzal a néppel, akik Istennek állandóan csak szomorúságot okoztak. Ruth volt anyósa mellett marad akkor is, amikor semmilyen reménye nincs arra, hogy még valaha családja lesz. Anna egy olyan gyermeket hagy a nem a nevelési sikereiről híres főpap keze alatt, akit Istentől külön csodaként kért. Dániel három hűséges társával fogolyként kerül Babilonba, a király asztalánál étkezhetnek és ahelyett, hogy hálásak lettek volna a kegyért, hogy nem penészes kenyeret kapnak, ami a foglyoknak jár, ők visszautasítják az ételt és zöldségeket kérnek vízzel. Élhetetlenek. Ezt a világot nem az ilyeneknek találták ki. Igen, ha a történet itt befejeződik, akkor talán...

De Noé száraz lábbal úszta meg - és még úsznia sem kellett hozzá - azt a világkataszrófát, amit özönvíznek nevezünk, ami a teremtéskor tökéletesnek megalkotott Földet alapjaiban rendezte át, még a Föld hajlásszögét is eltolta. Bár nem kis stresszt jelenthetett neki, de ő volt az egyetlen a családjával, aki túlélte. Noé családja az egyetlen, akik elmondhatták, hogy látták az Isten által megalkotott Földet és azt is, amelyet Isten egyszer már az ítéletével meglátogatott. Bár a látvány biztosan megrázó volt, amikor kiléptek a bárkából, de ők legalább életben voltak.

Ábrahám, bár maga nem tudta meg, milyen a letelepedett élet, és milyen az ígéret földje a maga szépségben, de ha három nép - a kereszténység, a zsidóság és a muzulmánok - is emlegeti az ő nevét, akkor mégis valami nagyobbat tett annál, mint amit maga is lemérhetett. De a legtöbb, amit tett, Pál szerint az volt, hogy Ábrahám az alapokkal bíró várost várta és Jézus megígérte, hogy sokan fognak asztalhoz telepedni Ábrahámmal a mennyek országában (Máté 8:11).

Bár József kihagyott egy lehetőséget és a börtönben találta magát, de később ugyanebből a börtönből vezetett az út nem Potifár házába vissza, hanem a fáraó palotájába, hogy ő legyen a kormányzó, majd Egyiptom és a saját családja megmentője. A "kihagyhatatlan" helyzetek sokszor sokkal jobb lehetőségeket rejtenek. Érdemes várni!

Ruthnak moábita özvegyasszonyként nem volt jövője Izráelben, mégis ez volt az a hely, ahol az Úr legálisan férjet és gyermeket adott neki. Az özvegység könnyei helyett gyereknevetés! Csak lelki módon kellett gondolkozni? Igen, de ehhez egy lapra kellett mindent feltennie.

Anna a lehető legromlottabb helyre hozta csoda-gyermekét, de ez a gyermek lett később az a próféta, aki hosszú szünet után újra meghallotta Isten hangját, így újra kapcsolat épült a menny és a föld között a hosszú ideje a föld felől eltorlaszolt úton.

Dániel egyszerűbbet kér a felkínáltnál, de a legtöbbet kapta vele, mert a vizsgán a legjobban teljesítettek. A legelőkelőbb helyeket ezek a furcsa-szokású foglyok kapták.

Érdemes várni, kevesebbel beérni, hátra lépni akkor, amikor mindenki előre lép és az esélytelenebbet választani, nem azért, mert az a nehezebb, hanem mert valószínűleg az a jó út. Így lesz a testiből lelki a gondolkodás.