szerda, április 07, 2010

Isten jósága

„Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.”
(111. Zsoltár 4. vers)

Ernest Hemingway, Az álmok városa című írásában elmesél egy madridi történetet egy Paco nevű vidéki fiúról - a Franciscókat becézték így -, aki apjával való nézeteltérését követően, elszökött otthonról. Ám az apa nem hagyta annyiban a dolgot.

Madridba, a fővárosba utazott, hogy megkeresse fiát. Egy panzióban szállt meg és az El Liberal nyílttér rovatában egy hirdetést tett közzé: „Paco, kedden délben várlak a Montana szállóban, minden meg van bocsátva, apád.”

Erre egy egész rendőrosztagot kellett kivezényelni, hogy szétszórja azt a nyolcszáz fiatalembert, akik mind a hirdetésre jelentkeztek. Ám Hemingway Pacojának nem volt apja, és nem is volt szüksége a megbocsátásra…

A fenti Zsoltár idézet hasonlóképpen beszél Istenről, aki nap, mint nap csodák által keres bennünket, és emlékeztet arra a mennyei otthonra, ahonnan kiszakadtunk.

De ma is vannak olyan ’Paco-k’, akik nem érzik úgy, hogy nekik bármiféle törlesztenivalójuk lenne. Nekik nincs, és nem kell semmiféle ’Atya’.

Viszont milyen öröm, hogy sokkal többen vannak, akik meghallják és megértik a feladott hirdetést, akiket nem lehet erővel sem elkergetni Istentől.

S milyen öröm, hogy te is ezek közé tartozol!

Emlékeztetőként a többi elveszett ’Paco’ számára, az Örökkévaló csodája vagy, hogy életeddel hirdesd:

Kegyelmes és irgalmas az Úr!