szerda, március 31, 2010

Őszinte keresztény élet
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.”
(Péter első levele 2. fejezet 1-3.vers)
Az őszinteség egy olyan erény, melyet mindannyian elvárunk környezetünktől, és sokan úgy definiálják, mintegy tükröt, mely által objektív módón szembesülhetünk magunkkal.

De a valóság az, hogy egy tükör által visszaadott rideg hasonmásképpel szemben, az igaz őszinteség nemcsak megmutatja, hogy milyenek vagyunk, hanem elénk vetíti, hogy a növekedés útján mivé lehetünk.

Az őszinte keresztény élet, Péter interpretációjában maga a gyermeki lét, amely az állandó növekedés útján éri el a teljességet. Hiszen, ahogy a gyermek, úgy az őszinte ember sem bűntelen, nem tökéletes.

Az őszinte keresztény nem rejtegeti bűnét, nem takargatja hibáit, nem magyarázza gyengeségeit, hanem mint egykor Péter, Jézus lába elé veti magát, fel és beismerve; „Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk.5:8)

Ám Jézus nem távozott és ma sem távozik el az őszinte bűnösöktől, hanem mint szerető szülő, aki tisztába teszi csecsemőjét, úgy tisztít meg a bűntől.

S ahogy egyetlen anya sem hagyja étlen veszni újszülöttjét, ugyanúgy táplálja nap, mint nap minket mennyei Atyánk, hogy erővel teljes felnőttek legyünk.

Ezért, ahogy időről időre megmérik az újszülöttet, hogy mennyit gyarapodott, úgy reggelente az Úr is ráhelyez a mennyei mérlegére, majd az Élet Igéjét nyújtja feléd.

Nyisd ki a szíved és fogadd be Őt!

Nyisd ki a szád és dicsérd Őt!