csütörtök, március 11, 2010

Mi az árad?

"Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."
Péter első levele 1:18-19

Lucifernek bukása óta az a célja, hogy minél több ember szavazatával bizonyítsa, hogy neki van igaza. Nem gond neki, ha kis dolog kapcsán szavazunk rá. Igaz a nagy bukásokat jobban szereti, de jók neki a kicsik is. Nekünk viszont, ha elbukunk, mindegy, hogy kicsi vagy nagy volt-e az ár. Ha eladjuk magunkat, neki adunk igazat. Ha ellenállunk neki, azt bizonyítjuk, hogy nem hiszünk neki. A hitetlenség ebben az egy esetben erény. Valakiért sokat kell kínálnia, valakiért keveset is elég. De biztató, hogy nem kötelező hinni neki. Van lehetőség ellenállni.

A legnagyobb kérdés, amit feltesznek nekünk a nagy küzdelem során - különféle formákban -, hogy mennyiért vagy eladó? Van egy mondás, miszerint mindenki eladható, csak más az ára. Valójában erre a kérdésre csak egy jó válasz van, egyetlen ár, amiért eladhatjuk magunkat. Az összes többi csalás.

A bűntörténet arról szól, hogy mindenki megvehető volt. De Jézus halála lehetőséget adott az újabb döntésre. Amíg az életünk tart, addig lehetőségünk van Isten mellett dönteni.

"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett" (1 Mózes 3:6). Nemcsak Évát kísérti a gondolat - olyanért eladni magunkat, ami kívánatos -, hanem minket is. A jó volna enni azt jelenti, hogy nekünk elképzeléseink vannak arról, hogy mi a jó - pedig Isten mindig megmondta, hogy hosszútávon is mi számít jónak, de mi nem hiszünk Neki. Az okossá tesz kísértés olyan szépnek és követendőnek látszik távolról, azaz nagyobbnak lenni, mint most vagyok. Olyant megszerezni, ami az enyém is lehetne, de nem kaptam rá felhatalmazást. Olyant megtudni, ami nincs rám bízva. Ez az egyik legnagyobb kísértés. Bölcs szemre van szükségünk, mert meg kell látnunk a határainkat, nem kívánni olyant, ami nem a mi dolgunk. Éva eladta magát egy kis tudásért - amiről a vásárlás után tudta meg, hogy bár kapott, de szegényebb lett tőle.


"Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára" (1 Mózes 16:2-3). Nem kígyó jött, hanem a szerető feleség, és amit mondott, az beteljesíteni látszott a sokszor elhangzott isteni ígéreteket - bár embermódra. Van sok olyan eset az életben, amikor az a bűn, ha nem hallgatunk egy-egy jó tanácsra. Isten sokszor küld embereken, akár idegeneken keresztül is tanácsokat. De van olyan is, amikor el kell utasítani egy jónak látszó tanácsot, mert rosszra vagy nem egyenességre csábít. Nagy bölcsesség kell a megkülönböztetéshez, állandó Istentől való függést igényel. Hallgass meg nyugodtan mindenkit, de dönteni Neked kell, utána már nem kérdés, hogy kire hallgattál. A felelősség a tiéd.

"Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak" (
János 19:12). Ez a Pilátus egy szóbeli titulusért adatta halálra Jézust. Még haszna sem lett belőle, így is kegyvesztett lett. Azt hitte, megéri ezt az áldozatot, de nem így lett. Potom összegért adta el magát.

A hibátlan és szeplőtelen Báránynak, a Krisztusnak a vérén megvásárolhatónak kell lennünk. Ennél magasabb árat senki sem tud Istenen kívül felkínálni. De ne is érjük be ennél kevesebbel! Ha valaki ennél kisebbet ajánl fel az életünkért, akkor az csaló.