hétfő, március 01, 2010

Imádság, „tiszta kézzel”

„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (Károli ford.)

„Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó lelkülettel.” (Szent István Társulat ford.)

Timótheushoz írt első levél 2:8

Bár az imádság alapvetően az Istennel való személyes kapcsolatunk építőeleme, van az imának közösséget építő szerepe is. A nyilvános ima kiváltságát gyakorló személyek számára különösen fontosak Pál apostol tanácsai.

Isten úgy rendelkezett, hogy a papi szolgálatot a férfiak lássák el nemcsak a templomi szolgálat kapcsán, hanem a családban is. Ezért is szólítja meg határozottan („akarom”) az apostol a férfiakat a tiszta kezű-lelkű imádságra.

Amikor mások nevében szólunk Istenhez, vagy Isten akaratát kell közvetítenünk az emberek felé, az imádság már nem magánügy. Ez nem a belső kamra csendességében történő titkos fohász, hanem a közösséget építő Isten-ember kapcsolat. Ha ez a kapcsolat bármilyen bennem lévő tisztátalan indulat, vagy cselekedet révén megszakad, annak mások is kárát szenvedik.

Hogyan is fogadná Isten kedvesen kéréseinket, ha közben szívünket haraggal, viszállyal szennyeztük be?

„Az apostoli rendelkezés a férfiak papi szolgálatára utal, az egyetemes papság értelmében. Az apostol különösen két bűntől óv, a haragtól és a viszálytól, ami a férfiaknak, természetüknél fogva nagy kísértést jelent. Jézus tanítása szerint, aki imádkozni akar, készen kell lennie a megbocsátásra és a békességre. A harag kizárja az embert Isten munkatársi közösségéből.” (Jubileumi kommentár, III./352.o.)