„amit Isten tesz, örökké megmarad”
„Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.”
(Prédikátor könyve 3, 14-15)
Engedtessék meg ma reggel ezt a szakaszt úgy értelmeznem, hogy Isten folyamatosan cselekszik értünk.
Valakit a környezetemben a múlt héten kiraboltak. Elcsukló hangon mondta el, hogy nehezen megtakarított forintjaikat és a jegygyűrűiket elvitték a lakásból. Nagyon csalódott volt, hiszen hosszú idő után újból elkezdte olvasni a Bibliát és rendszeresen imádkozott, mégis betörtek hozzájuk. Meg is mondta nekem, hogy többet ne beszéljek neki Istenről. Mióta újra kézbe vette a Bibliát, egymást érték a szerencsétlenségek.
Hogy is van ez?
Mai igénk szerint „amit Isten tesz, örökké megmarad”. Ebben a mondatban benne van valami az állandóságból, amire úgy vágyunk mindannyian. Szükségünk van biztos pontokra, amihez képest értelmezzük a minket körülvevő világot. Milyen jó úgy gondolni Istenre, hogy amit Ő tesz, teljesen rendben van, arra hosszú távon építeni lehet.
Amikor nehézségek érnek, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy az Úr nem szeret minket, hogy velünk kivételt tesz, s a bennünk, értünk elkezdett munkája nemhogy örökre nem szól, de a holnapra sincs semmilyen hatással.
Annyiszor megtapasztaltam már, hogy a mi Urunk örökre szóló tervei és tettei nélkülözik az itt és most törvényét. Inkább ezt mondhatnánk: akkor és ott. AKKOR, tehát Jézus eljövetelekor; és OTT, tehát abban az országban, ahol Ő is lakik és mi is lakni fogunk ígérete szerint.
Az a vágyam, hogy bárcsak megérthetnénk, bármi történik is velünk, az Ő tervei megvalósulnak!
