vasárnap, február 14, 2010

Nem vagy egyedül

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad.”
Ézsaiás 49:15

Hetek óta piros színben „pompáznak” a kirakatok. Mindenhol szívek, ölelkező figurák, I love You-t affektáló macik, és sorolhatnánk. Van egy napja az évben a szerelemnek, az egymáshoz tartozásnak, a szeretetnek. És ez mind szép és jó addig, amíg párkapcsolatban vagy, hiszen ez a nap a tiétek, ma minden különleges, a rózsa is sokkal szebb, mint az év többi napjában, a Kedves szeméből is sokkal több szeretetet és megértést olvasol ki, mint máskor, és már talán hetek óta erre a napra készülsz, hogy igazán megünnepelhessétek.

Lehet, hogy nem élsz párkapcsolatban, és itt úgy döntesz, nyomban bezárod ezt a blogot, mert amúgy is csatlakoztál már a különböző közösségi oldalakon az „Utálom a Valentin napot” klubhoz. Kérlek, ne nyomd meg az x-et a képernyő sarkán, hisz Istennek ez az igéje neked is éppúgy szól, mint annak, aki élvezni szeretné ennek a különleges napnak minden pillanatát.

Isten ma azt üzeni Neked, hogy nem vagy egyedül. Akkor sem, ha nem ölel át fizikailag senkinek a biztonságot nyújtó karja; nem vagy egyedül akkor sem, ha egész héten nem szólt hozzád senki, nem jött egy sms sem, hogy „Mi van veled?”. Isten melletted van, és nagyon szeret. Tudom, lehet, hogy azt mondod: ez már egy elcsépelt mondat… De Ő tényleg szeret Téged, és ezen a napon még jobban közel akar kerülni hozzád, hogy elmondja Neked: különleges vagy a számára! Isten megtette, és minden nap megteszi az utat feléd. 2000 évvel ezelőtt lejött a Földre, hogy köztünk éljen, és meghalljon helyettünk. És minden nap üzen Neked valami fontosat, és emlékeztet arra, hogy szeret. Nem azért, mert jó vagy, mert szépen tudsz mosolyogni. Egyszerűen szeret úgy, ahogy vagy.

A szerelem elmúlik, a párkapcsolatok megszakadhatnak, mert emberek vagyunk, de Isten irántad érzett szeretete örök. Soha nem változik, soha nem múlik el. Ezért kérlek, ennek a szeretetnek a tudatában éld a napodat, mert Valaki gondol rád!