hétfő, február 15, 2010

Maradandó kincset gyűjtsünk!

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

Máté evangéliuma 6:19-21

Tegnap este láttam egy kisfilmet a téli olimpia előkészületeiről. Megnyerő volt számomra, ahogyan a rendezés jogát gyakorlók nyilatkoztak terveikről, álmaikról. Minden beruházás, tervezés alapgondolata a „fenntarthatóság” volt. A létesítmények nyújtotta előnyöket, az erőfeszítések eredményeit ne csak néhány napig élvezhessék, hanem még akár évtizedek múlva is legyen nyoma annak, amit most tettek. Szép gondolatok, de egy nap minden terv, minden épület és minden kincs porrá lesz.

Őrizgetjük pénzünket, archiváljuk dokumentumainkat, de ha Jézus visszajön, mit számít mindez? A Biblia szerint két dolog lesz ott a mennyben, ami most itt a földön a is érték. Az egyik a jellemünk, amely Krisztust tükrözi, másrészt azok az emberek, akik megtérésében közreműködhettünk. Ellen G. White így ír erről:

„Az élet nagy aratása: a jellem. Minden tett, minden szó, mely Krisztus kegyelme által mennyei vágyakat ébreszt lelkünkben, minden olyan fáradozás, mely Krisztus jellemét alakítja ki bennünk, jelenti a kincsek gyűjtését. ’Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek.’ Mások jóléte érdekében tett minden fáradozásunk önmagunknak is hasznára válik. Aki idejét vagy pénzét az evangélium terjesztésére fordítja, az saját érdekeit és imáját azokért a lelkekért való munkára áldozza fel, akiket ezáltal elérhet. (…) Az utolsó napon, amikor a földi kincsek megsemmisülnek, az, aki mennyei kincseket gyűjtött magának, meglátja majd munkája eredményét. (…) Milyen boldogok lesznek, akik hűségesen munkálkodtak a lelkek megmentésén!” (Ellen G. White, Gondolatok a hegyibeszédről, 80-81.o.)