hétfő, február 01, 2010

Isten teremtett

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében"

Zsoltárok könyve 139:13


Istenem!

Taníts engem szavaidra!
Ültesd szívembe a hálát,
virágozzon ajkamon a köszönöm

Éghetek, de köszönöm, hogy van minek égnie. Bánthatnak, de köszönöm, hogy fájhat, s doboghat a szívem. Nem látok mindent tisztán, de köszönöm, hogy van szemem. Nem ugrok át minden akadályt, de köszönöm, hogy mozognak lábaim. Nem ízlik minden, de köszönöm, hogy mindig gondoskodsz. Köszönöm, hogy nem vagyok tökéletes, de működöm. Köszönöm csodád, hogy élek, s így minden kudarc, s hiányosság szöge eltompul. Köszönöm kegyelmed, hogy még állhatok, s másnak rövidebb, fájóbb élet lett sorsa. Én köszönöm e perc érdemtelen ajándékát. Mennyire méltatlan vagyok, s tudatlan, hisz minden pillanatban kezed tart a veszély örvénye felett s viharok szélén fürdök sugaraidban. Magamtól semmi, általad a világmindenség megismételhetetlen csodája vagyok.

Bocsáss meg kérlek, ha reklamáltam. Mindent köszönök. Mindenben, mindenkor, hálával.

(Tornay András írása)