csütörtök, február 04, 2010

Elfelejtett hála

" Nagyok az Úrnak cselekedetei;kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban.Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az ő csodálatos dolgainak;kegyelmes és irgalmas az Úr." Zsolt 111:2-4

Ott ült magába roskadva a padon. Üveges szemei a messzi távolba meredtek, mintha a jelen nem létezne, csak a múlt. Már régóta nem tette össze a két kezét, hogy hálát adjon bármiért is, csak teltek, múltak az évek, egyetem, munkahely, család, aztán nyugdíjas lett. De az évek alatt sosem tette be a lábát egy templomba, mert úgy hitte Isten halott, nem létezik. És így 80 akárhány évesen úgy érezte mintha évszázadokat élt volna hiába az Isten nélkül...a szeretet nélkül, a jóság és hála nélkül. Minden egyéb történés most összemosódott, csak magát látta, ahogy az Istent háta mögött hagyta, mert egyszer nem teljesítette,amit kért...

Most úgy érezte hibázott. Úgy érezte mindent elrontott, úgy érezte egész életében hiányzott neki az Isten. Aztán lassan tisztulni kezdett a láthatár. Valahol szíve mélyén tudta, hogy még mindig van alkalma, talán ma utoljára, hogy kezeit imára kulcsolja és életében először hálát adjon mindenért. A mindennapiért, a családért, a szerelemért,a fákért, gyümölcsökért, és apró állatokért. Hangtalanul mozgott a szája miközben imádkozott ahhoz az ismeretlen Istenhez, akinek létezésében csak most kezdett hinni először.Fáradt, kiszáradt szeméből egyszer csak potyogni kezdtek a nagy könnyek és végigfutottak elnyűtt köntösén. Lelkében ott lüktetett az elfelejtett isteni szeretet, amit csak gyerekkora lázas álmaimban vélt valóságnak,de most megint valami csoda folytán hinni kezdett benne.

Nem sok ereje volt már de az utolsó szavakat alig észrevehetően motyogta és az Ámen már csak nyögve jött ki a torkán. Aztán megpihent, örökre maga mögött hagyva a csúnya és fáradt világot...egy utolsó megkésett hálaadás, aztán vége mindennek.

Voltál már úgy, hogy nem vettél észre csodákat éveken keresztül? Voltál már úgy, hogy csak folyton zúgolódtál, mert ez nincs, az nincs, mert a másiknak, és a harmadiknak...? Hogy neked mért nem adta meg Isten azt és akkor amikor kérted és miért
kellett éveket várnod rá? Pedig nagyok az Isten tettei,emlékezetes dolgokat szerzett és mégis? Azt mondod Istennek: ha csak azt az egyet nem adod meg, amire azt hiszem szükségem van, akkor nem hiszek Benned és hagyj békén!És évek telnek el tudatos és őszinte hálaadás nélkül...

Ma reggel ne indulj útnak úgy, hogy nem adtál hálát azért, amid éppen van. Ma ne indulj el gyönyörködés nélkül...Gondolj az Istenre! Gyönyörű az Isten!
Emlékezetessé tesz minden napot. Mindennap felkölt téged azzal a kijelentéssel, hogy SZERETLEK! A napba írja fel, a csillagokba írja fel, hogy szeret, szeret és szeret. Sose tesz neked rosszat, és mindig figyelmeztet az útkereszteződésekben. Isten létezik. Valóságos! Mindegy, hogy mit mondanak róla a kételkedők, az Isten az, akinek mondja magát. Fedezd ma fel ezt a gyönyörűséges Istent!Ne várj mire 80 akárhány leszel, h elfelejtett hálád életed utolsó perceiben suttogd el...