szerda, február 10, 2010

Bizalom minden helyzetben

„Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.”
(Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 12. vers)

Eme sorokat Pál apostol nem éppen irigylésre méltó helyről, egy börtöncellából írja. Viszont soraiban panasznak semmi nyomát sem lelhetjük fel, inkább kitartásra buzdítja a filippibeli híveket.

De nemcsak beszél a Krisztusban megtalált örömről, hanem valóban meg is tapasztalta, a megváltozott élet minden áldását és minden nehézségét. Ám sohasem bánta meg a damaszkuszi úton meghozott döntését.

Sőt minden egyes próba csak megerősíti benne: „most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.3:8)

Jó lenne, ha hozzá hasonló határozottsággal mondanánk el ugyanezt minden helyzetben. Viszont a legtöbb ember Istent, a kereszténységet csupán földi vágyai megvalósításához szeretné felhasználni. S amint választani kell, vagy problémák jönnek, elfordulnak Jézustól.

Természetesen vannak, akiknek a hite nem a körülmények és nem az érzések függvénye.

Egy misszionáriusról olvastam a következőt: Egyszer, mikor egy új, ’vad emberekkel’ teli területre érkezett; a társaság, aki kiküldte egy levélben megkérdezte; - Van-e jó út oda, ahol jelenleg tartózkodsz? Ha igen, akkor másokat is küldeni akarunk, hogy csatlakozzanak hozzád.

Mire ő a következőket válaszolta; - Ha csak olyan embereket tudtok küldeni, akiknek jó útra van szükségük, akkor ne küldjétek őket. Ide olyanok kellenek, akik eljönnek akkor is, ha egyáltalán nincs út.”

Ma, amikor nekilátsz feladataid elvégzéséhez, és nem látod milyen kimenetele lesz dolgaidnak, ha nem is látod az út végét; jusson eszedbe Jézus minden következő lépésnél ott áll melletted, hogy együtt érjen célba veled.

Így mondd el te is, az apostollal együtt:
„egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)