szerda, február 03, 2010

Az Úrnak tett fogadalom

„Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!”
(Prédikátor könyve 5. fejezet 4. könyve)

Mindannyian jól ismerjük a közmondást: ’Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.’ De bizony sokszor magunk is a felelőtlen ígérgetés bűnébe. Megfogadunk dolgokat, s mire belátjuk, hogy túlvállaltuk magunkat, már oda a szavahihetőségünk.

Na igen, de az Isten az más, a Neki tett fogadalom az már komoly dolog. Jobban figyelünk rá és igyekszünk teljesíteni, akár mások kárán is.

A kérdés, hogy az Istennek tett fogadalom fontosabb az embereknek tett ígéretnél? Ha mondjuk, megígérem egy ismerősömnek, hogy holnap este nyolcra átmegyek hozzá, de közben imaórát hirdetnek a gyülekezetben, akkor az Istennek év elején tett fogadalmam alapján - miszerint idén minden istentiszteleten részt fogok venni - nyugodt lelkiismerettel kések egy fél órát, hiszen az Istennek adott szó mégiscsak fennköltebb?

A Szentírás világosan beszél arról, hogy Isten minden szót számon kér, mely elhagyja szánkat. És csupán a rosszra irányuló ígéretet írhatja felül egy másik ígéret.

Jézus keresztáldozata bizonyítja, hogy Isten számára minden egyes ember felfoghatatlan értékkel bír és milyen mértékkel azonosítja magát teremtményeivel.

Az apostolok cselekedeteinek 5. fejezete egy klasszikus példát említ, egy házaspárról, aki nem Istennek, hanem a közösségnek ígérték oda földjüknek árát. De közben meggondolták magukat és csak egy részt adtak át az apostoloknak.

Nem számoltak azzal, hogy Isten felfedi hamisságukat a gyülekezet előtt. És amit Péter mond nekik, komoly intelem minden ígéret és fogadalom tekintetében.

Bár embereknek tett ígéretet szegtek meg, de az Ige így ír:
„miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket?” (Apcsel.5:3)

Emlékezz! Tettél-e bármi fogadalmat bárkinek is?
Ha igen, ne késlekedj! Teljesítsd!