kedd, február 09, 2010

Apróság?


” Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!”

(Zsoltárok 37,4)



Alföldön lakó öcsémék néhány napot töltöttek nálunk az elmúlt héten és nem éppen jó szájízzel távoztak, mert az indulás előtt derült ki, hogy pótolhatatlan iratokat tartalmazó tárcája elveszett. Mondanom sem kell, milyen lehangoltan indultak a közel 300 kilométeres útnak a hosszas, ám sikertelen keresés után.


Amikor hazaértem, azonnal megtaláltam. Nem vagyok ügyesebb náluk, sőt, ha van valami, amiben sokat kell még fejlődnöm, az a lakásban elhagyott tárgyaim felkutatása. Hogy mi történt? Hát egész úton hazafelé imádkoztam. Olyan sokszor átéltem már, hogy Isten számára fontos, hogy „hétköznapi” dolgainkba is beavassuk Őt. Ezért mindig, amikor ilyen bosszantó események vannak kibontakozóban (amit az ellenség remekül felhasznál békétlenséget keltő céljaira) Istenhez fordulok.


Az igazság az, hogy nagyon sajnálom a drága időt ilyen felesleges dolgokra, s gyanítom Isten is hasonlóképpen gondolkozik erről, mert tízből kilencszer megtalálom elveszett tárgyaimat.


Olyan jó az Isten! Makulátlan, gyengéd, könyörületes, határozott. Olyasvalaki, akire lehet alapozni. Akire, ha ránézel, pontosan tudod, kivételes helyet kell biztosítanod számára az életedben. Aki miatt soha nem kell szégyenkezned, akiben gyönyörködhetsz, ma, holnap, a jövő héten, de két év múlva is.


Számomra az Úrban gyönyörködni azt jelenti, hogy igyekszem teljesen rábízni magam. Minden dolgomat. Igazából már az sem érdekel, megadja-e azt, amire a szívem legmélyén vágyom, mert sokkal fontosabbnak tartom, hogy része akar lenni az életemnek.


Ha mégis lehetne egy kérésem: bárcsak szabad kezet tudnánk adni Neki a mai napon is döntéseinkben…