Üdvösség a pogányoknak
"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani."
"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani."
Apostolok cselekedetei 28:28
Ez a jó hír egy borzasztó tragédiából származik. Mégpedig abból a hosszú múltú tragédiából, hogy Isten Fia az Övéi közé jött, de az Övéi nem fogadták el Őt. De miért nem? Mert a kezdetektől fogva Isten népe mindig Isten ellen foglalt állást az életével. Ha végigolvassuk az Ószövetséget, alig találunk olyan embert, aki teljesen Istennek szolgált volna. Bűn említése nélkül mindössze kettő férfit találunk (József és Dániel) - bár kettejük közül az egyikbe bele lehet magyarázni egy kis ifjúkori hiúságot (József). Ha olyan egyénnek, aki híven képviseli Istent, alig akad képviselője, akkor hogyan gondolhatnánk arra, hogy korszakokat vegyünk számba, amikor Isten népe - akiktől jogosan elvárható - teljes szívvel Istennek szolgál?
Isten kibeszélhetetlenül sokat tett az Ő népéért, hogy végre megértsék törvényeit. Isten századokon keresztül említés nélkül hagyta például a többnejűséget - bár akaratával ellentétes volt mindig is, de alig teszi szóvá. Milyen tragikus dolog! Istennek nincs alkalma ilyen fontos témában a népét megreformálnia, mert a nép hosszú századokon arra sem volt képes, hogy egyáltalán Jahvét tartsa egyedüli istenének. Isten minden lehetséges módon közel akart kerülni népéhez, hogy végre elmondhassa, hogy nem büntetni, hanem ajándékozni jött.
Ez a nép, amikor dicsekedni kellett, vagy azzal érvelni, hogy ők a választott nép, mindig elöl jártak, de amikor Istent kellett volna meghallgatniuk, akkor inkább idegen isteneket választottak és bennük reménykedtek. Nem csoda, ha Isten rendelt egy időt, amelyen belül megvizsgálta a népét, hogy valóban érdemesek-e az Ő áldásaira, vagy folyamatosan elutasítják azt, és ezért az Úr kénytelen azokat másoknak odaajándékozni. Isten egyik legnagyobb tette az, amikor a zsidó nép feletti kegyelemidőt nem Jézus halálához kötötte - ami emberileg a leglogikusabb időpont lett volna - hanem a legelső Jézus-követő vére a pont a próbaidő végén.
Ezután nem a származás számít, hanem csak az, hogy Jézustól születtél-e. A pogányok, akik úgy kezdték és sokáig úgy is folytatták az életüket, hogy nem foglalkoztak Istennel, egyszerre csak Isten a családjába fogadja őket, ha észreveszik Jézus Krisztusban a világ Megváltóját. Ennek sokszoros tragédia az alapja, de sokszoros áldás a gyümölcse. Isten nem a származást, hanem a szívbeli döntést keresi. Milyen jó, hogy ennek alapján mindannyiunknak komoly esélye van az üdvösségre! Az ár nagyon drága volt, de nekünk ingyenes!
