A remény hal meg utoljára

„Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Péter első levele 3:15

Egy csütörtöki napon elindult utoljára sétálni. Soha többé nem tért vissza, és te csak tétlenül nézted az eseményeket, mert nem tehettél mást. Ott volt már hónapok óta a levegőben a távozás, de mégis, amikor megcsörrent a telefon, akkor érezted, hogy egy csapásra mindennek vége. Minden fekete lett körülötted, és te csak kábán álltál az események forgatagában, próbáltad visszaidézni a szép emlékeket, csökönyösen szorongattad az álmaidat, és nem akartad elfogadni a valóságot. Próbáltál dobozba zárni mindent, hogyha majd nyugodtabb idők jönnek, akkor majd lerendezd magadban a dolgokat.

És ismét megcsörrent a telefon egy addig gondok nélküli, önfeledt, boldog estén. Hidegzuhanyként ért a hír a forró nyárban. Valaki ismét távozott. És csak zokogtál, és dühös voltál mindenre és mindenkire, mert nem ezt akartad, mert erre senki nem számított, mert olyan kegyetlen és igazságtalan volt az egész. Értetlenül álltál a történésekkel szemben, a tekinteted kővé meredt, és nem tudtad, mi a nagyobb benned, a harag vagy a fájdalom. Egy újabb űr maradt csak a szívedben, amit igazán senki nem tölthet be, és egy újabb sír a temetőben.

Tudom, hogy nagyon nem könnyű. Nincsen varázspálcám, amivel a fájó űrt újra betölthetném a szívedben. Nem tudom meg nem történtté tenni a múltat. Csak egyet tudok: számot adni Neked a reménységről, ami bennem él, és ami benned is élhet. Számot adni arról, hogy nincs vége a történetnek azzal, hogy rögök kopognak a koporsó fedelén. Számot adni neked ma arról, hogy igenis van feltámadás!

Isten ma reményt akar adni Neked. Azt akarja, hogy ma másképp nézd a múltat, és az előtted álló ismeretlent. Ő ismeri minden fájdalmadat, tudja, hol vannak betöltetlen helyek a szívedben, tudja, mire vágysz a legjobban. A temetők kapuján lévő felirat nemcsak egy ábránd, egy illúzió, hogy könnyebb szívvel hajthasd álomra a fejed. Hidd el, valóban feltámadunk, Ő támaszt fel minket. És feltámadnak mindazok, akik nélkül ma kevesebbnek érzed magad, akiknek már csak az emlékét őrzöd. Találkozni fogsz újra velük, mert nem akárki függött a kereszten, halt meg, és támadt fel harmadnap. Az Úr, a Krisztus, a Szent.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia