csütörtök, január 21, 2010

Az igazi örömforrás

"De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."
Lukács evangéliuma 10:20

Jézus elküldte tanítványait a gyakorlópályára, hogy maguk is tegyék próbára Isten ígéreteit. A tanítványok visszatérése után, élménybeszámolójukra való reagálásként mondta Jézus ezeket a szavakat.

Az örömöt csak akkor tudjuk értékelni, ha ismerjük a hiányát. Nincs olyan ember, aki ne lenne egy kicsivel több örömre éhes, mint ami adatik. Talán az élet egyik mozgatórugója mindegyikünkben, hogy örömöt keresünk - mindenki egy kicsit másképpen. Az örömre való vágyakozás helyes és egészséges jelenség, de nem mindegy, miben találjuk meg azt.

Jézus két örömre való okot állít egymás mellé (egymással szembe?) - mindkettő magasztos és csak a hívők foglalkoznak vele. Aki nem ismerkedik Istennel, annak az embernek nem lesz öröm, hogy a lelkek engedelmeskednek neki, mert azt sem tudja, hogy pl. a pénzen, vagy a szórakozáson kívül van még más is az életben, amelyre időt, vagy energiát lehetne fordítani, így ezzel a jelenséggel egyáltalán nem foglalkozik. Jézus nem egy evilági örömöt állít szembe egy mennyei örömmel, hanem két nagyon vallásos területet érint. Miért ajánlotta Jézus a másodikat?

Csodát tenni nehéz. Olyan jó lenne néha egy varázsceruza, egy mindent megsemmisítő táska, vagy egy üvegcse, aminek a tartalmától naggyá válhatunk. Sok ötletünk lenne, milyen csodákra lenne szükség, de a lehetetlenség konok fala irdatlanul kőkemény. Így marad a beteljesületlen vágyakozás és a csodálkozás, ha valaki mégis tud csodát tenni. Szinte kivétel nélkül csodálkozva nézünk a csodatevő emberekre. Még azokra is, akikről tudjuk, hogy varázslatuk nem csoda, csak szemfényvesztés. Mert éhezünk a csodákra. Már az sem érdekel minket, hogy becsapnak, de nekünk legalább néha - még ha hazugság is -, de csoda kell. Az örömről már le-lemondunk, kénytelenek vagyunk nélküle élni, de csoda, az kell. Enélkül nem élet az élet.

Mi, emberek felnézünk a csodatevőre, mert nekünk idegen és elérhetetlen a csoda. Az a világ, ahonnan Jézus jött, más számít csodának. Az angyalok repülési sebessége, az a technika, amellyel az emberiség történetét rögzítik, azok a távolságok, amelyek a galaxisok között tátonganak, mind csoda nekünk, de Jézusnak természetes. Lehet, hogy az az egy számít csodának a mennyben is az angyalok között, hogy a bűnös emberek nevét nyilvántartják az élet könyvében? A mennyben nem csoda az, ha a földön egy gonosz lélek engedett egy igaz léleknek. Öröm, de nem csoda - nekik ez evidens. Az igazi csoda az, hogy Isten számon tartja a földön élő, bűnös embereket, azért, hogy örök életet adjon nekik. Ez a csoda sokkal nagyobb ok az örömre, mint bármilyen más csoda.