Az igaz és a világosság

„Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek."
(János evangéliuma 3. fejezet 20-21. vers)
A Szentírásban az egyik legtöbbször előforduló szimbólum, mely Istent, az Ő jelenlétét, az igazságot, a tisztaságot szimbolizálja; a világosság. Akár a teremtés első napjára gondolunk, akár Jézus testet öltésére, vagy a megváltásra, csak pozitív módon fordul elő.

Emellett mindannyian érezhettük és érezhetjük, hogy mind fizikai, mind lelki értelemben mennyivel felemelőbb, a fény. Ha süt a nap, például a szürke téli hónapokban.

Ugyanakkor olvashatunk arról, hogy vannak, akik nem szeretik, sőt gyűlölik a világosságot, mert kiderül, kik is valójában. Meglátszik, hogy nem is olyan szépek és tiszták a szándékaik, mint amilyennek mondják.

Vannak, akik ilyenkor bátrabbak és megtesznek olyan dolgokat is, melyeket amúgy nem tennének. Ilyenkor felvállalnak olyan dolgokat is, melyekkel valójában nem azonosultak. De mivel úgysem látja senki…

Jézus fenti szavai éppen egy éjszakai beszélgetés közepette hangzik el. Nikodémus, a vezető farizeus titokban, lopva felkeresi Őt, remélve, hogy végre megtudhatja, ki is valójában.

Ám Jézus nem foglalkozik tudományos, teológiai kérdésekkel. A legegyszerűbb módón beszél a változás szükségességéről; az újjászületésről.

Nikodémus úgy tesz, mintha nem értené, mire céloz a Mester. Érezte ugyan, hogy Jézus több, mint ember, mégis úgy gondolta abban a sötétben az arcát sem lehet látni, nemhogy a szívét…

Mikor azonban Jézus megemlíti a világosságot, rá kellett jönnie, nincs mit takargatnia, az Úr minden gondolatát, minden vágyát ismeri.

Nikodémus nem rossz szándékkal kereste fel Jézust. Ő csupán szerette volna jobban megérteni Istent és az Ő akaratát. De épp ekkor vált nyilvánvalóvá előtte, hogy ez csak akkor lehetséges, ha meg is éli azt, amit tud Róla, ha mindaz a tudás az élete megjobbítását eredményezi.

Tanulva Nikodémus példájából, jusson eszedbe; amikor ma te is felkeresed Jézust, mikor szól hozzád, igazán csak akkor értheted meg szavait, ha nyíltan felvállalod Őt és Hozzá méltó módón élsz.

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.” (Ézs. 60:1-3)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia