szerda, január 13, 2010

Az emberi akarat szerepe

„Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akarátok.”
(Ézsaiás könyve 30. fejezet 15. vers)

Egy nap a székely szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.

Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál.Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.

Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az pedig lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Ehhez a történetbeli szamárhoz hasonlóan néha mi is beleesünk olyan ’gödrökbe’, kerülünk hasonló szorult helyzetbe, amiből nincs kiút. Sokan ilyenkor felteszik a kérdést, de hát miért éppen velem történik mindez? Ki ásta ide ezt a ’kiszáradt kutat’? És ahelyett, hogy segítenének, még ’dobálnak’ rám. El akarnak ásni! Ó, a sors játékszere lettem!

Ám, hogy mennyire nem következetes az ilyen vélekedés, arról már a Szentírás legelső lapjait olvasva meggyőződhetünk. Ugyanis az életünket nem a sors szeszélye alakítja, hanem a Teremtő által nekünk adományozott legmegtisztelőbb ajándék; a szabad akarat. Amivel persze kezdettől fogva egyfolytában visszaél az ember.

Igen, a Biblia úgy beszél rólunk, a föld nevű bolygó legértelmesebb lényéről, mint aki saját kívánsága, saját akarata miatt jutott bajba. S akárhogy tagadjuk, akárhogy hárítjuk a felelősséget, a tényen nem változtat; magunk miatt vagyunk a bűn vermében.

De hogy jutunk ki onnan?

Majd jön az Isten, és kiemel. Jön Jézus, vagy egy égi angyal, esetleg egy földi küldött, aki varázsütésre mindent visszacsinál, mintha mi sem történt volna. De így sosem tanulnánk meg, hogy a szabad akarattal a felelősség is együtt jár.

Mert, ahogy az Ézsaiási szöveg is mondja; az igaz, hogy az Isten jön, hogy Jézus személyesen meghalt érted, de a megtérés, a kezébe való kapaszkodás már a mi dolgunk.

S ha néha úgy tűnik, mintha éppen Ő nehezítené a helyzetet, jusson eszedbe a történet a szamárról, aki a nehézségek ellenére feljebb tudott lépni, mert élni akart.

Így ha élni akarsz, rázd le magadról a ’sarat’ és tégy egy lépést felfelé, a menny felé!