szombat, december 05, 2009

Áldozat és fogadalom

"Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!"

Zsoltár 50.14

Adni hálával, örömmel, önként, mindig, mindenkinek, akinek Ő mondja. Van bőséggel. Mert árad, mert kértem és meghallgatott, mert megmutatta mi az, ami valóban kell; mert akkor jött, nem amikor vártam. Mert a próbában nevelt, tanított, csiszolt, megerősített, közelébe vont és megérthettem. Adni, nem azért mert gazdag vagyok anyagiakban. Adni, mert gazdag vagyok hitben. Hálából, mert mindent Tőle kaptam.

Teljesíteni, amit megfogadtam, mindig, pontosan, következetesen. Határozottan, nem habozva, nem halogatva, nem meggondolva és átalakítva, nem megmagyarázva, nem kényszerből, mert az adott szó kötelez, hanem önként és tiszta szívvel dalolva. Mert Ő jó, mert megérdemli, mert nekem használ, ha megteszem, mert engem segít, épít és győzelemre juttat. Magam felett, az érzéseim felett, az önzésem felett, a bűneim felett, minden gonoszság atyja felett. Mert az áldozat Krisztus, és a fogadalmam a vele kötött szövetségem.

Restás László

péntek, december 04, 2009

Jézus kopogtat

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Jelenések 3:20.

Van néhány dolog, amit rettentő nehezen tudok tolerálni másokban. Nehezen viselem a hezitáló, kétkulacsos politikát folytató embereket. Nem érzem jól magam az önhitt, gőgös emberek társaságában. Nem tudom elképzelni, hogy naturalista strandon mutatkozzak. Néha – rémálmomban – hiányos öltözetben vagyok, és megkönnyebbülten nézek körül, amikor felébredek, hogy csak álom volt.
Nos, kiderül Jézus szavaiból, hogy kétszínű vagyok. Szeretem a világot, de szeretnék üdvözülni is. Büszke vagyok ismereteimre, vallásos múltamra.
Kiderül, hogy szegényen, vakon, és meztelenül járok, mert a menny ilyennek lát.
Legszívesebben elbújnék – és akkor valaki kopogtat.
Kinézek a kémlelőnyíláson; Jézus áll az ajtóm előtt.
Hát nem tudja, hogy kétszínű vagyok, nagyképű, szegény és meztelen? (Legalább egy törülközőt kellene magam elé tennem) Biztosan tudja, hisz Ő mondta el nekem.
Beszél is hozzám: Ha meghallom kopogtatását, bejön hozzám és vacsorázni akar velem.
De Uram, én nem vagyok olyan lelki állapotban, és hát hiányos az öltözetem is… Jaj, ha most elmegy, sose jön vissza…
Ha beengedem, hozzásegít, hogy egyenes legyek.
Ha bejön, biztos vagyok, hogy elszáll a gőgöm.
Ha bejön, fehér ruhát ad rám és betakar.
Jézusom, nem vagyok méltó, de Nélküled meg nem tudok meggyógyulni! Kérlek, gyere be az életembe!

csütörtök, december 03, 2009


Amikor a jót elutasítják

"Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedhetik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük;és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak."Pál II.levele Timótheushoz 4:3-4

Arra gondolok ma reggel, hogy mivel percenként tömérdek információ bombáz minket kénytelenek vagyunk szelektálni, különben nem boldogulunk. Ha minden reklámot szó szerint vennénk akkor min. 10 fajta gyógyhatású készítményt, 5 féle sampont vásárolnánk meg és egyre több hitelt vennénk fel. Az, amit naponta tanítanak nekünk nem "egészséges" alapon nyugvó tudomány, hanem amolyan manipulált háttérrel elindított gondosan becsomagolt "mese", aminek, őszintén gyakran bedőlünk.

A lelki életünkben gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. Gyakran annak alapján válasszuk meg a kedvenc bibliai részeket, hogy melyik nem kerül nekünk "pénzbe", azaz nem kell nagy erőfeszítéssel engedelmeskednünk az útmutatásnak, így a szelektálás nagy mestereivé válunk. Könnyű Istent elhagyni egy-egy meséért, mert az az egyszerűbb útja a boldogulásunknak.

Végig olvastam mindkét Timótheusnak írt levelet és érdekes felfedezést tettem. A levelekben gyakran előfordul, hogy Pál inti a fiatal munkatársát az olyan emberektől, akik minden félremagyaráznak, fölöslegesen vitatkoznak, egyszóval tévtanítok. Álszent szigort követelnek (1Tim 4:1-5), vitatkozásokban és szóharcokban szenvednek (1Tim 6:3-5), szentségtelen üres lármák (2Tim 2:16), és botor, gyerekes vitatkozások (1Tim 2:23)jellemzők rájuk, csak a kegyesség látszata van meg náluk (2Tim 3:5) és az ilyen viselkedésükkel szakadást okoznak a közösségben.

Azt hiszem ma is találkozunk ilyen magatartással, vagy néha mi magunk is bele esünk az ilyen hibákba, szinte észrevétlenül. Gyakran a BIbliát nem azért olvassuk, hogy a mi életünk változzon meg, hanem a szomszédunkat szeretnénk rendre utasítani, és csak olyan igéket keresünk ki, amit másokra vonatkoztatunk, a világra...Az egészséges tudomány, vagyis a Biblia egészséges tanítása nem arra való, hogy másokat a kiválasztott igékkel győzzünk meg a saját véleményünkről. Nem is arra, hogy szent öltözéket adjunk a mi véleméynünknek. Isten ihletett Igéja csupán arra való, hogy a MI életünket, értékrendszerünket és a kapcsolatainkat rakja helyre, aztán ha ez megtörtént a receptet tovább adhatom a "szomszédomnak". Ez lehet ma a hivatásom, hogyha valamit is megismertem Isten tanításaiból azt tovább adjam. Nem a liturgiát, megszokott gyakorlatokat, az én véleményemet, hanem az Egészséges tudományt mutattassam be ma a társaimnak. A Mikulásról szóló mesék maradjanak meg a gyerekeknek, mi pedig jussunk el a lelki érettségre. Ma, ha előveszed a Bibliád keressed a neked szóló üzenetet, szívd magadba és élj Isten kedvére!


szerda, december 02, 2009

Az életünk tanúsága

„Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.”
(Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 4. fejezet 9. vers)

Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy éreztük, valaki néz minket. Nem kellemes érzés, főleg akkor, ha ez alapos, vizsgáló pillantás. Mit néz ez az illető rajtam ennyire? Talán valami nincs rendben? Nincs bekötve a cipőfűzőm, vagy foltos a ruhám, netán maszatos az arcom?

Ennél már csak az kellemetlenebb, mikor valaki, vagy valakik a személyes dolgaink után kutakodnak. Megfigyelés, üvegzseb, ügynökök, APEH…

Nemrég egy beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, tudom-e azt, hogy milyen besúgó hálózat működik szerte a világon és, hogy mennyire figyelnek mindenkit mindenféle műholdakkal, beleértve minket adventistákat is.

De miért és kitől kéne félnünk? Ki elől és miért akarnánk elrejtőzni? „Hiszen nekünk nem test és vér ellen van tusakodásunk”, ahogy erre a fenti vers is utal.

A görög szövegben, látványosságnak fordított theatron szó egyértelműen utal az első századok keresztény vértanúságára, eszünkbe juttatva hitükért üldözött és az arénákban meggyilkolt hittestvéreinket, akik énekelve tettek bizonyságot életük reménységéről a legszörnyűbb pillanatokban is.

Hozzájuk képest, mily könnyű helyzetben vagyunk ma, mert könnyű otthon, vagy a templom áhítatos csendjében hívőnek lenni, boldog örömmel virtuálisan keblünkre ölelni a világot. De lépjük csak át ezt a küszöböt és mindjárt kiderül, kik is vagyunk valójában.

A környezetünk, az egész világ figyeli, mint teszünk nap, mint nap bizonyságot a szívünkben lévő hitről és reménységről vagy azok hiányáról a mindennapok kisebb nagyobb próbáiban.

De ne feledd hitharcodat, nemcsak itt a földön követik figyelemmel! Mind Isten, mind az el nem bukott angyalsereg azon munkálkodik, hogy egykor velük együtt énekelhesd te is a Bárány és a Mózes énekét.

kedd, december 01, 2009

Semmi nem szakíthat el .....

"A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak"
1Timóteus 4:1.

Szüleim keresztények voltak, és engem is Jézus szeretetére neveltet. Eljártam velük egy kis gyülekezetbe. Nem cigiztem, nem ittam alkoholt, nem káromkodtam, nem fogyasztottam tisztátalan ételeket – tehát kívülről jó fiú voltam. Érettségi után elkerültem a szülői háztól. Idegen környezet, idegen emberek, jöttek a kísértések. Egy-két hónapig még eljártam a gyülekezetbe, de egyre ritkábban. Elfeledtem amit szüleimtől tanultam, elragadott az ÉLET.
Másfél évig Jézus nélkül. Először még keresgéltem más egyházakban, de sehol nem éreztem jól magamat, aztán buli, haverok, züllés.

Ekkor szólított meg Jézus! Az egyik szombaton betévedtem egy kis budapesti gyülekezetbe. Nagyon régen nem jártam már ilyen helyen. Egy másik gyülekezetből voltak ott fiatalok, sokat énekeltek, szavaltak, jól éreztem magam. Valaki szólt hozzám! Ezeknek a fiataloknak azért kellett oda eljönni, mert Jézus nagyon szeret engem. Elküldte, őket, hogy megmentsen. Ekkor szólt hozzám igazán. Sokat köszönhetek szüleimnek, de itt ismertem meg személyesen Istent.

A ma reggeli igénk juttatta eszembe ezt a történetet. Jézus eljövetele napról napra közelebb van. Sátán egyre több embert szeretne elragadni Jézus mellől. A hitetés egyre nő.
Milyen alapon áll a házad? A sziklára vagy a fövényre építkeztél? Az árvíz jön mossa a ház alapját, a szelek tépik az oldalát. Egyetlen egy menedékünk lehet ebben az időben. Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatunk.

Ma reggel is oda tudsz hozzá fordulni imában? „Uram köszönöm, hogy felébresztettél, végeznem kell a munkámat, elindulok itthonról, gyere velem Te is”

El tudod –e mondani Pál apostollal együtt:
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Róma 8:38-39

Indulj neki így a mai napnak, és Jézus veled lesz egész életeden át! Ámen

hétfő, november 30, 2009

Az Úrnak szóló ének

„Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!”

Zsoltárok könyve 104:33

Nehezen tudom elképzelni az életet ének-zene nélkül. Énekelünk együtt és egyedül. Hallgatjuk, dúdoljuk, énekelgetjük a jól ismert dallamokat. Honnan jön ez a különös igény és képesség? Miért nem tudunk meglenni zene nélkül? Racionális érveket nehezen lehetne találni, de azt érezzük, hogy szegényebb lenne enélkül az életünk.

Nem tudom mikor, milyen dallam hangzott el először a földön. Talán már az első szombaton is énekben dicsőítették Istent teremtői munkájának csodálatos eredményét. El tudom képzelni akár Ádámot és Évát is, ahogyan munkájuk végzése közben együtt énekelve dicsérték az Urat.

Persze az Ördögöt sem kell félteni, hamar felhasználta saját céljaira a zene érzelmekre ható erejét. A magával ragadó ritmusok és gyomor-rengető hangerő mögött eltűnt az értelmes tartalom. Az Úrnak szóló ének azonban szívből jön és értelmes üzente is van. A Zsoltárok könyvét azért szeretem olvasni, mert nagyon emberi, őszinte módon számol be az Istenben hívő ember tapasztalatairól. Öröm, bánat, keserűség, fájdalom, hála..., mind-mind megjelenik ezekben az írásokban, melyek valójában korabeli énekek. Ezek valóban Istenhez szólnak. Neki jár a hála és dicsőség, de hozzá kell vinni keserűségünket, fájdalmunkat is.

Mindezeket elmondhatjuk imában is, de sokkal mélyebbek és tartalmasabbak megénekelve. A legfontosabb mégis az imádó lelkület, amit nagyszerűen fejez ki a fiatalok körében biztosan jól ismert keresztény ének refrénje:

„Adj nekem, Uram, imádó szívet, ami csak rólad szól
Mi csak rólad szól, Jézus
Ne ródd fel nekem, hogy mássá tettem
Ami csak rólad szól, csak rólad szól, Jézus.”

vasárnap, november 29, 2009


Sose halunk meg


"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."
János evangéliuma 3:14-15

Akarsz örökké élni? Lehet, hogy erre nem is válaszolsz igennel, mert ebben a világban én sem szeretnék. De ha azt kérdezem, hogy meg akarsz-e halni? Erre biztos nemmel válaszolsz. Az élethez mindannyian ragaszkodunk, és ha még azt is mondjuk, nem akarunk itt örökké élni, ha eljönne most az a bizonyos utolsó pillanat, nem tudom, hogy hányan mennénk el örömmel, könnyű szívvel. Mert jó dolog élni, és mindannyiunknak van egy bakancslistája, hogy mit szeretne még megélni, megtenni, mielőtt feldobja azt a bizonyos lábbelit. 


Te sem akarsz meghalni, hanem élni, ameddig csak lehet. És mit szólnál ahhoz, ha ma azt mondanám neked, hogy nem fogsz meghalni, hogy örök életed van, és egy csodálatos, fájdalmak nélküli világ vár rád? Lehet, hogy megkérdeznéd, mikor látott utoljára orvos engem. De továbbra is csak ezt tudnám mondani neked, hogy örök életed van, és vár rád álmaid országa. Talán azt mondod, hogy persze, Pán Péter Sohaországa… Nem, hanem egy valós, kézzel fogható ország. Egy olyan hely, ahol nem lesz többé fájdalom, könny, ahol soha nem kell elbúcsúznod senkitől, mert sose halunk meg, hanem örökké élünk. 


Úgy érzed, hogy soha nem lehet a tiéd, mert nem tudod megfizetni az árát? Valóban, erre képtelen vagy, de Isten megtette helyetted. Neked csak annyi a dolgod, hogy higgy a kereszten függő Istenben, az Emberfiában, aki kész volt mindent odaadni azért, hogy te sose halj meg, hogy örök életed legyen.
Úgy érzed, hogy ezt nem érdemled meg? Tudom, te tulajdonképpen nem kérted, hogy haljon meg érted. De Ő mégis megtette, mert szeret, és mert Veled akar élni egy örökkévalóságon át egy tökéletes országban. 


Isten ma reggel hív, hogy higgy Benne, hogy fogadd el azt, amit Érted tett, és ne szabadkozz. Fogadd el, hogy mától fogva örökké élsz!