Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 15, 2009
Mindenkihez jó „Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.” Zsoltár 145.9 Próbáltad már? Jónak lenni mindenkivel. És mondd, hogy ment? Nem zavarodtál össze a végén? Mindig tudtad, hogy amit teszel, az senkinek sem lesz rossz? Nem fogja sérteni az ellenérdekelteket sem? Meg tudtad határozni, mi az, ami mindenki javára válik? Voltál már jó azokhoz, akik bántottak, akik nem érdemelték meg? Mit tudtál tenni azokért, akik látni sem akartak, akik elfordultak, ha rájuk néztél? Felül tudtál emelkedni az érzéseiden? Leküzdötted a sértettséget, a megvetést, az utálatot, a haragot és a bosszúvágyat? Voltál már könyörületes, irgalmas azokhoz is, akik nem akartak változtatni semmin, csak várták a sült galambot? Hogy dolgoztad fel, hogy vannak emberek, akik önsorsukat rontják meg szüntelen? Nem gondoltad, hogy tovább kéne állnod, inkább azokhoz kellene fordulnod, akik érdemesek rá? Nem gondolod, hogy ebbe nagyon bele lehet fáradni? Igen, mindez megtörtént már. Emberből vagyok. D
Bátorítás "Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!" Ésaiás 35:3-4 Első gondolatom az, ahogy Jóbbal bántak barátai. Jób elvesztette vagyonát, gyermekeit, egészségét, végül feleségét is. Szüksége lett volna bátorító jó szóra. Jöttek a barátai. Sokáig csendben, megrendülten szemlélik, hogy mi történt barátjukkal. Ezután egymást túllicitálva kezdik rábizonyítani, hogy képmutató, bűnös, akit most keményen büntet az Úr. Ha valóban képmutató és bűnös lett volna, az ostorozó szavak bűnbánatra, megtérésre segítették volna? Aligha! Azóta se változott sokat a világ. Kritizálunk, kárhoztatunk a gyülekezeten belül és kívül – a családon belül és kívül. Hol vannak, akik a lankadóknak erőt adó szavakat mondanak? Hol vannak, akik a tántorgó térdűeket felsegítik? Az Ige azt is elmondja, hogy nem olcsó közhelyekkel lehet meg
Belső küzdelem "Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn." Pál levele a rómaiakhoz 7:19-20 Kognitív disszonancia a neve annak, amikor két vezérlő elv, ugyanazon időben, ugyanabban a kérdésben küzd az irányításért a gondolatainkban, amelyek utána a cselekedeteinket határozzák meg. Hogyan döntsek? Mindkét elv valamilyen szempontból jónak tűnik, melyik legyen a meghatározóvá? A bűnt nehéz felismerni első pillantásra, mert mindig olyan ruhában fog jönni, aminek ez a felirata: „Ez neked jár”, vagy „Jól jársz vele”, vagy „Legyél Te is olyan, mint a többiek”. A bűn sohasem őszinte, mindig púderezi magát. Ha igazat mondana, nem csak részigazságot, akkor a cigarettareklámban tüdőrákban haldokló embereket kellene mutatnia, a „ne fedd a gyereket, majd eldönti, mi a jó neki” filozófiát hirdetők pedig megmutatnák az elítélteket a legszigorúbb börtönökb
Mi van az ember szívében „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.” (Lukács evangéliuma 6. fejezet 45. vers) Az orvostudomány bonyolultnál bonyolultabb műszerekkel kutatja az emberi test minden zugát. A röntgen és mágneses sugarak, az ultrahangok soha nem látott részletességgel adnak képet legapróbb sejtjeinkről is. De minden hi-tech módszer ellenére az idegszálakat mozgató akarat, szándék megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan ködbe burkolódzik. A pszichológia is csak véli, hogy megfejtheti a sejtés okát. Bár Jézus rámutatott, hogy az ember egyrészt szavai, modora és tettei által valamelyest megismerhető, de valljuk be őszintén sokszor mindezek ismeretének fényében sem értjük a mögöttes indítékot. Ugyan a beszéd és a cselekedet lehet a szív szándékának egyfajta túlcsordulása, de legalább annyira lehet, valamilyen a szív mélyén rejlő titok elfedezője is. Hiszen sokan
Várj! ”Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5,4) Tegnap valaki jelentős összeggel megkárosította a családomat, ezért különösen sokat mondó számomra Isten mai üzenete. Ritkán fordul elő velem, hogy nem tudok aludni, most ez történt. Kavarogtak a fejemben a gondolatok, a gyomrom görcsben volt, nem jött a szememre álom. Leginkább azért, mert a bizalmammal gátlástalanul visszaéltek. Bibliát olvastam, imádkoztam, ezek a fegyvereim ilyenkor. Aztán szép lassan megnyugodtam Istennél. A mai reggeli dicséret Dávid tollából való. Az egész ötödik Zsoltár mindössze 13 versszakos, és valójában nem szól másról, mint Dávid elkeseredett gyűlöletéről, utálatáról (6.,7. vers), amely érzésekkel magát Istent ruházza fel. Természetesen a Biblia tanításával ellentétes az, amit eben a Zsoltárban olvasunk az Úrról, Aki a bűnöst szereti, a bűnt viszont valóban gyűlöli. Mégis itt van ebben a szent könyvben Dávid kiborulása. Számomra ettől emberi és hozzánk szóló könyv
A gondoskodás kötelessége „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Apostolok Cselekedetei 20:35 Pál nevéhez már szinte rutinból hozzáillesztjük az „apostol” jelzőt. Van is rá okunk, mert élete volt az a küldetés, amit Istentől kapott, amit teljes hűséggel elvégzett. A már életében elért elismertséget és tiszteletet mégsem tartotta természetesnek. Nemcsak azért mert nem bőven akadtak ellenségei és irigyei, hanem ő mindvégig szolgának tekintette magát. Pál az egyik missziós körútján Milétosznál magához kéreti az efézusi véneket, mert fontosnak tartotta, hogy bátorítsa, tanácsolja őket. Talán szavainál is beszédesebb az az áldozatkészség, amit szolgálata során tanúsított. Semmi más nem számított, csak hogy a Krisztus evangéliumát elvigye oda, ahová Isten küldte. Sok-sok nehézségen ment keresztül, de ő csak ment előre, megállíthatatlanul. A 2
Ki vagyok én? „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” Mózes első könyve 1:27     Ki vagyok én? Miért vagyok ezen a világon? Miért élek? Mi az értelme ennek az egésznek? Unos-untalan feltesszük magunkban ezt a kérdést, mert tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, és, hogy mivégre vagyunk itt.     Isten ma válaszol erre a kérdésre: A képem és hasonlatosságom vagy. Én alkottalak téged a saját kezemmel. Én akartam, hogy megszüless erre a világra, nem vagy a véletlen műve. Hozzám tartozol, én vagyok az, aki mindent úgy rendezett, hogy te pontosan akkor, amikor eljött az ideje, felsírj életedben először. Én ott voltam, amikor megfogantál, amikor fejlődtél az anyaméhben, amikor te sem tudod, hogy miért, de elindultál egy szűk folyosón át egy hideg és veszélyekkel teli világba.     Hidd el, te nem egy luk vagy egy lejárt szavatosságú óvszeren, nem egy átmulatott éjszaka nemkívánt eredménye, nem az elfelejtett fog