szombat, szeptember 05, 2009

Aki megtér, az élhet

„De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg.”
Ezékiel könyve 18. fejezet 21. verse

„Senki se áltassa magát azzal, hogy dédelgetett bűnöket könnyen és hamar el lehet hagyni. Minden melengetett bűnünk gyengíti jellemünket, és megerősíti rossz szokásainkat. Ennek fizikai, szellemi és erkölcsi romlás a következménye. Megbánhatod a rosszat, amit elkövettél, és ráléphetsz a helyes útra, de a bűn megszokása és torzító hatása következtében nehezen tudsz majd különbséget tenni a jó és a rossz között. Kialakult rossz szokásaiddal Sátán újra és újra megkísért. Az "eredj, munkálkodjál ma az én szőlőmben" paranccsal Isten minden ember őszinteségét próbára teszi: vajon csak szavakkal, vagy cselekedetekkel is válaszolnak? Minden tudásukat latba vetve, lelkiismeretesen, önzetlenül dolgoznak-e a szőlőskert Gazdájáért? Péter apostol elmondja, hogy milyen munkaterv szerint kell dolgoznunk. "Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az Ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük Őt, aki saját dicsőségével és tökéletességével hívott el minket. Így drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy ezek révén isteni természet részeseivé legyetek, és elkerüljétek azt a romlottságot, amely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet" (2 Pt 1: 2-7)”Ellen G. White: risztus példázatai

péntek, szeptember 04, 2009

Nem magunknak élünk

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

Róma 14:7-8


Ez az ige egy nagyon fontos bibliai igazságot világít meg. Az Istenben hívő, megtért ember egész életével (ha kell halálával is) Krisztust szolgálja. A megtérés ugyanis azt jelenti, hogy az ember felhagy régi, önző szokásaival, s helyette Istennek él és szolgál.

Amikor Krisztus itt járt a földön az önzetlenség szolgálatát élte. Ahogyan Pál apostol fogalmaz: „Mert közülünk senki sem él önmagának”, mert Jézus sem önmagának élt, sőt még a halált is értünk vállalta. Így azok, akik Krisztus követői (keresztények), ugyanezt az életcélt kell, hogy maguk elé tűzzék. Nem vagyunk Krisztus követői, ha más úton haladunk, ha más elvekre épül az életünk, a hétköznapi gyakorlatunk.

Isten úgy alkotta meg a világot, hogy az az önzetlenség és az egymás iránti készséges szolgálatra épüljön. Egyik lelki író így írja ezt le: „A bűn megrontotta Isten tökéletes művét, de az Ő keze írása továbbra is olvasható rajta. A teremtett dolgok még mindig hirdetik kimagasló voltának dicsőségét. Nincs sehol semmi - az önző emberi szíven kívül -, ami önmagának élne. A levegőben röpködő madarak közt, a földön nyüzsgő állatok közt egy sincs, amely ne szolgálná mások életét. Az erdő minden levele, a pázsit minden fűszála betölti rendeltetését. Minden egyes fa, bokor és fűszál olyan életelemet áraszt magából, amely nélkül sem ember, sem állat nem élhet; az ember és az állatvilág viszont a fák, bokrok és fűszálak életét szolgálja. A virágok illatot árasztanak és áldásul tárják fel szépségüket a világnak. A Nap világok ezreinek örömére ontja sugarait. Az óceán - forrásaink és kútjaink éltetője - magába fogadja a föld összes folyamát, de csak azért, hogy továbbadja. A tengerből felszálló pára záporként hull vissza: megöntözi a földet, hogy belőle élet sarjadhasson. A dicsőség angyalai abban találják örömüket, hogy adhatnak: szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak és szentség híján vannak. A mennyei lények szeretnének közel férkőzni az emberek szívéhez. Az odafennvaló világból fényt hoznak a sötét földre. Gyöngéd, türelmes szolgálatuk által igyekeznek hatni az emberi lélekre, hogy az elveszetteket Krisztussal olyan közösségbe hozzák, amely még annál is szorosabb, mint ami őket Krisztushoz fűzi.” (Ellen Gould White, Jézus élete, Budapest, Advent Kiadó, 1993. 12.o.)

Az önzetlenség, az érdek nélküli, szívből jövő szolgálatkészség idegen abban a világban, amiben élünk. Ha Krisztus követői szeretnénk lenni, ilyen életet kell élnünk. Imádkozzunk ma reggel, s kérjük Istent, hogy Szentlelke által formálja szívünket, gondolatainkat ebbe az irányba. Az Úr nem hagyja válasz nélkül az ilyen céllal mondott imát.

csütörtök, szeptember 03, 2009

Örök dicsőség reményében

„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.”
Péter első levele 5:10

Isten - sokak véleményével és képzelődéseivel ellentétben – nem a bosszúállás, hanem, a kegyelem Istene. Egy ilyen Isten nem azt nézi, hogy mikor esnek bűnbe a szolgái, hanem azért munkálkodik, hogy minél előbb odaadhassa ezeknek a tévedő szolgáknak azt a jutalmat, amelyért Ő mindent megtett.

Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, akkor Istennek volt három választása. Először is, semmisnek tekinti azt az egy harapást – amellyel örökre teljesen játszhatatlannak kiáltotta volna ki az életet. Ebben az esetben lehetett volna törvényeket fogalmazni, bárki megfogalmazhatta volna őket, de mindenki meg is szeghette volna azokat. Rövid idő után mindenki rájött volna, hogy nem érdemes semmit sem megfogalmazni, mert minden jelentés nélküli és felesleges. Senkinek semmihez nem kell tartania magát, még Istennek sem, hiszen Ő is kér, azután pedig nem von felelősségre senkit, és nincs semminek következménye. Teljes anarchia.

Egy mások verzió szerint Isten azonnal végrehajthatta volna az ítéletet, amelyet előre közölt is az emberpárral – ha esztek a tiltott fáról, meghaltok. Ez a halál pedig az a fajta lett volna, amit második halálnak nevezünk, amiből nincsen feltámadás, nincs fellebbezés, vagy második tárgyalás, a halálos ítélet végrehajtása után nincs visszaút. Teljes reménytelenség.

A harmadik – és valljuk be, a leginkább hihetetlen – megoldási lehetőség Isten részéről az volt, amit megváltási tervnek nevezünk, aminek a teljes megértéséhez egy örökkévalóság is kevés az embernek, a teljes kibontakozásához, és teljes fényben való bemutatásához 7000 évre van szüksége Istennek – az idő részben az ember nehéz felfogóképessége miatt nyúlik ilyen hosszúra. Egyetlen harapás az Univerzum történelmének a következő 7000 évét azonnal meg is szabta.

Hosszú-hosszú korszakok, tele vérrel, könnyel, szenvedéssel. Az Univerzumtörténet csúcspontján pedig Maga Isten Fia a legteljesebb kínok között az életét – a saját, mindenkire Tőle átruházott életét – leteszi a második, azaz megváltoztathatatlan halálba azért, hogy a porszem embereknek ne kelljen ezzel a halállal meghalniuk örökre, hanem örök dicsőséget adhasson nekik.

Ennél nincs nagyobb csoda! Isten a saját örök dicsőségét adja azoknak az embereknek, akik elfogadják ezt az áldozatot, azért, hogy a végtelen árat fizetett Isten legalább néhány embert megmenthessen a teljes pusztulástól. Mi, bűnös emberek – akik nem csak örököltük Ádám bűnét, hanem a sajátjainkat is már tudatosan elkövettük – hálát kellene éreznünk Isten iránt, ha a vétkeinkért „csak” a szenvedés nélküli örök halált kapnánk fizetségért. Pedig Isten nem ezt adja, hanem végtelen áron visszavásárolta az emberiséget – a Halhatatlant adta oda a halandókért –, hogy az örök dicsőséget adhassa az embernek ajándékul.

Ez az, ami igazán felfoghatatlan…

szerda, szeptember 02, 2009

Amivel büszkélkedni lehet

„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.
(Jeremiás könyve 9. fejezet 23-24.vers)
Májusban, mikor anyák napi ünnepély volt a gyülekezetünkben, és míg a gyermekek a megtanult verseket, Bibliaszövegeket mondták és énekelték figyeltem a szülők arckifejezését. Mikor én kerültem sorra, mármint az igehirdetés, felálltam elővettem a pénztárcámat és üzletet ajánlottam - bár tudom szombaton nem szabad - mégpedig, hogy ki mennyiért adná el nekem azt az érzést, ami akkor töltötte el, amikor a gyermeke szolgált.

Mondanom sem kell egyetlen egy szülő sem kötött velem üzletet és nem a szombat miatt. Azt az örömet, elégedettséget, boldogságot, mondhatni büszkeséget, hogy az én gyermekem… ezt nem lehet pénzzé tenni.

Ugyanakkor hallottam már olyan hangokat is a gyülekezetben, hogy egy kereszténynek nem szabad, hogy büszke legyen. A büszkeség az egy negatív dolog, amit kíméletlenül száműznünk kell az életünkből.

Amit a fenti igerészletből ma megtanulhatunk: Nem a büszkeséggel, a dicsekvéssel van baj úgy önmagában, hanem ezek irányultságával.

Először is meg kell értenünk, hogy az egész életünk, a puszta létezéstől a legbonyolultabb mozdulatokig, a szeretteink, a gyermekünk, egyszóval minden, ami körülvesz bennünket; ajándék Istentől.

S ha ezt már tudatosítottuk magunkban rá kell döbbenjünk, hogy nem élhetünk másként, minthogy ezzel dicsekedünk. Éppúgy, mint az a szurkoló, akinek a kedvenc csapata nyer.

S még mielőtt valaki úgy gondolná, most megpróbálom a dicsekedés szóval eladni a bizonyságtevést, hát nem.

Láttam a szülők arcát anyák napján és láttam ugyanezeket a szülőket missziós programban részt venni, és nem arról van szó, hogy nem végezték hűséggel az Úrért a szolgálatot, de bizony más tűz ragyogott a tekintetekben mindkét esetben.

Olyasmi ez, mint amikor egy ember megtalálja élete párját, és ha egy szót sem szól, akkor is látszik rajta, hogy ő a világ legboldogabb embere.

Tehát kérdezem: Te már megtaláltad Jézust, mint életed párját?

A válasz (vigyázz!):
Látszani fog rajtad!

kedd, szeptember 01, 2009

A kívánatos egység legfőbb akadálya

„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együttlakoznak az atyafiak!” Zsoltár 133,1

Micsoda idillikus kép bontakozik ki e zsoltárban! Olyan, mintha már nem is e földön lennénk, hanem a mennyben! A gyülekezet tagjai teljes egységben, szeretetben vannak együtt…. Tisztelik egymást, nincs irigység, versengés, harc, hogy ki a nagyobb…. A kedvesség, előzékenység, egymás megbecsülése az elsődleges szempont….. Ki ne vágyna egy ilyen közösségbe? Nem tudom, tapasztaltátok-e már, hogy pont akkor, amikor a legjobban törekedtek az egységre, Sátán mindig hoz olyan dolgot, amely megbontja azt! Amikor már úgy tűnik, hogy elérjük a kívánt célt, újabb és újabb feszültségek támadnak!
Mi az oka ennek? Hiszen mindannyian békességre, szeretetre, áldásra vágyunk! Mindenki jót akar, nem? Miért van az, hogy testvér-testvér ellen támad, hogy képmutatók vagyunk, hogy a másikat lejáratjuk, rossz hírét terjesztve? Közben persze a lehető legjobb hívőknek látszunk és az „igazság bajnokaként” kegyetlen módon bánunk bárkivel, aki veszélyezteti pozíciónkat vagy tekintélyünket a gyülekezetben! De valamiről elfeledkezünk! Miközben lejátsszuk pitiáner, kispolgári játszmáinkat a közösségben, mindenki számára nyilvánvalóvá téve, hogy „nekem van igazam”, elvész a lényeg!Az áldás, amit Isten a zsoltár végén ígér! (3.vers)
A sárdobálásban senki sem nyertes! Mindenki sáros lesz! Ha mindenáron azt akarod bebizonyítani, hogy mindig te látod a legjobban, ez egyrészt nem igaz, másrészt nem lesznek barátaid!
Ellen White a „Gondolatok a hegyi beszédről” című könyvben világosan rámutat a problémák igazi gyökerére! „Amíg önző énünk él, folyton szükségét érezzük a kellemetlenségek és bántalmazások elleni védekezésnek. Ha azonban már önző énünk halott, és életünk Krisztussal Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és a bántással szemben.” (Boldogok a szelídek c. fejezet)
Nem mindig a másik a hibás! Lehet, hogy a háttérben önző énem diktál. Azt gondoljuk, hogy ha a szentség és igazság palástjával feddjük el önző énünket, nem látszik ki valódi szándékunk? Embereket félre tudunk vezetni képmutatásunkkal, de Istent nem!
A megoldást is megadja az Úr szolgálóleánya az idézet részben. „…aki Krisztustól tanul, az megszabadul önző énjétől, a büszkeségtől és az uralomvágytól; lelkében békesség honol, mert önmagát Isten Lelkének adta át. Többé nem igyekszünk magunknak a legjobb, legfőbb helyeket biztosítani, nem igyekszünk mások figyelmét magunkra vonni, tudva, hogy számunkra a legmagasztosabb hely Üdvözítőnk lábánál van.”
Ezen a mai napon próbáljuk meg még jobban megélni hitünket! Könyörögjünk Istenhez, hogy még tisztábbak lehessenek indítékaink, hogy kapcsolatainkban az Úr Jézus jelleme mutatkozzék meg! Ekkor küld áldást ránk Isten….

Kormos Tivadar

hétfő, augusztus 31, 2009

Méltó jutalom

„Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!”

Példabeszédek könyve 31:31

A derék asszony dicséretének végszava a fenti mondat, mely joggal hívja fel figyelmünket az istenfélő anyák és feleségek igazgyöngynél is nagyobb értékére. Mai elmélkedésemben egyszerre szeretnék szólni minden érintetthez, és minden általuk érintett családtaghoz is.

No de mire is vállalkozok? Nincs könnyű helyzetben az, aki ma az anyákhoz akar szólni. Mert ami régen természetes és magától érthető volt, most korántsem az. A családok képe és szerkezete a bűn miatt annyira eltorzult, hogy számításba kell venni a gyermeküket egyedül nevelő szülőt, az elvált, vagy újraházasodott személyeket. Gondolni kell a „felemás” családokra, a dolgozó és munkanélküli családtagokra…
A ma bemutatott női ideálok hamissága sem segít a helyzeten. Mit látunk, hallunk? Az úgymond „született feleségek” élete romokban; a show műsorokban egymást ütlegelik a családtagok; „szingli” anyukák nevelik gyermekeiket; szépség királynőket választanak; és a reklámokban olyan csinos-okos-gazdag anyukák játszanak gyermekeikkel, amilyen a valóságban csak ritkán van meg…

Milyen ma egy dicséretre méltó (nem tökéletes!) anya/feleség? A válasz: ugyanolyan, mint régen. Csak a körülmények változtak, de a lényeg ugyanaz. Nézzük sorra a Példabeszédek könyve 31:10-30 versek alapján.

1. Értékes feleség. (10-12.v.) „férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.” (Kat. ford.)

2. Szorgalmasan munkálkodik. Rendben tartja az otthont (ügyel háza népe dolgaira). Meg kell jegyeznem, hogy egy felmérés szerint a nők éves szinten egy hónappal többet dolgoznak, mint a férfiak. Igen, kedves férfitársak egy a házmunkából adódik, de a statisztikákon mi is javíthatunk, ha jobban kivesszük a részünket a feladatokból. A Példabeszédek asszonya emellett ad, vesz, intézkedik, magyarul dolgozik az otthonon kívül is, hogy eltartsa családját. Legyen ez bátorítás azoknak, ahol mindkét szülő dolgozik valahol.

3. Jól bánik a pénzzel. Az anyák néha csodát tudnak művelni. Mai napig nem tudom, hogy anyukám hogyan osztotta be a keveset, hogy a négy gyermeknek meglegyen minden szükséges dolog. Erre csak egy derék asszony képes.

4. Erényes asszony. Segíti a szegényeket. Erő és méltóság árad róla, nevetve néz a holnap felé (optimista, pozitív). Bölcs tanácsadó, – „szája bölcsességre nyílik és nyelve szeretetre tanít”.

Miért kell külön megdicsérni az ilyen asszonyt? Egyrészt, mert ez jó érzés. Annak is aki hallja, és annak is aki mondja. Sokkal jobban fogják magukat érezni a dicséret légkörében.
Másodszor, mert ezzel Istent is tiszteljük. Istennek jól esik, ha szeretik és elismerik azt az embert, akinek a közreműködése által megteremtett bennünket.
Harmadszor, mert ez megerősíti az istenfélő nőket. A sok mulandó kísértés közepette emlékezhetnek arra, hogy a jutalom és dicséret nem marad el.

(A sok derék asszony közül hadd emeljek ki hármat: az anyukámat, a feleségemet, és anyósomat.:)

vasárnap, augusztus 30, 2009

A hit meghatározása

„A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
Zsidókhoz írt levél 11:1

Másnak is támadt már olyan érzése, hogy nemcsak a pénzére, de a hitére is pályáznak mások? A bizalom bizony drága érték mai világunkban. Nem mindegy tehát, hogy mire pazaroljuk. Legfőképp, hogy kinek hiszünk?

Sok ember veti fel a kérdést, vajon mihez kell nagy hit? A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete sok ilyen lehetséges helyzetet felemlít a hit hőseinek életéből. Teremtés kérdése, keresztény életút, megpróbáltatás, szenvedés és üldöztetés mind szerepel a listán. Hadd emeljek ki mégis egy szokatlant: „Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (5-6)

Manapság egyre kevesebben hiszik el, hogy Isten elfogadja őket. Ismerik bűneik terhét és saját gyengeségeiket. Nem ismerik el viszont Isten kegyelmét és megbocsátásának erejét életükben. Pedig nem csak a teremtés valóságát kell elfogadnunk hit által, hanem az újjáteremtés csodáját is! „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2.Korinthus 5:17) Bármilyen jó vádakat is sugalljon Sátán saját magunk ellenében saját magunk gondolataiba, az önsanyargatásnak, a sehova nem vazatő vezeklésnek és a bénító önvádnak van megoldása!

„Krisztust kell szemlélnünk, és e szemlélés által változunk meg. Hozzá kell járulnunk, mint egy élő, kimeríthetetlen forráshoz, melyből újra és újra ihatunk és mindig friss vizet meríthetünk. Viszonoznunk kell szeretetének vonzását, az Élet Kenyeréből kell táplálkoznunk, mely a mennyből szállott alá, s az Élet Vizéből kell innunk, mely Isten trónjánál fakad. Állandóan felfelé kell néznünk, hogy a hit Isten trónjához kössön bennünket. Ne nézzünk lefelé, mintha a földhöz lennénk ragadva! Ne tartsunk vizsgálatot hitünk felett, ne tépjük ki, mintha egy szál virág lenne, s mi meg szeretnénk nézni, van-e gyökere, vagy nincs. A hit növekedése alig észrevehető.” (E.G. White, Bible Echo, 1893. február 15.)

Mi is a hit? Remélt tökéletességünk valósága és meggyőződés a láthatatlan Jézus Krisztus megváltó hatalmáról! Higgyünk Jézusnak! És éljünk hittel teli, megszentelt, új életet!