szombat, augusztus 15, 2009

Dicsérjük az Urat!

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!”
96. Zsoltár 1-3.


Sebestyén Márta édesanyától kapta már gyerekkorábban a zene iránti indítatást. Az volt az ars poeticája, hogy az „ének egyenlő öröm, boldogság". És kinek van vajon nagyobb oka örvendezni, mint annak, aki megtalálta Krisztust? A zsoltárok könyve maga is énekeskönyv, és tele van énekre, zengedezésre való buzdítással. „Énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” – olvassuk a mai reggeli dicséretünkben is. Mi hívők, és leginkább a lelkészek, sokszor csak beszédben látjuk az Istendicsőítésnek a módját, hiszen itt is olvashattuk: „…Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” Pedig, nincs kizárva, hogy itt is énekre kell inkább gondolnunk, mint ahogy Pál a Kolosséi levélben mondja: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (3:16 – Károli). Akiben Krisztus beszéde gazdagon lakozik teljes bölcsességben, az mindenkor örül, és mert örül, nem tud nem énekelni – akár van hangja, akár nincs – ha mást nem hát magában. És ez az éneklési vágy, ez a kitörni készülő öröm, ez a belső zengedezés akkor is megnyilvánul életében, ha történetesen hálaszavait, bizonyságát nem kíséri dallam.

Énekeljünk hát az Úrnak, hogy – egy költő szavaival élve – „vegyen minél hamarabb vissza az égi kórusba az Úr, / s zengjünk vele a fényben halhatatlanul.”

péntek, augusztus 14, 2009

Van okunk az örömre

„Lelkemet megvidámítja,
az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.”

Zsoltár 23:3


A vidámság és a hit nem ellentétes fogalmak. Sokan úgy gondolnak a kereszténységre, mint akik a búval bélelt, faarcú emberek közössége. Még ha a gyakorlatban sokszor így is látjuk a keresztényeket, a Szentírás azt tanítja, hogy a Krisztusban hívő embernek minden oka megvan az örömre, a bizakodásra és a reménységre. Az Ószövetség egyik prófétája, Sofóniás azt írja, hogy Isten is örvendezik az ő gyermekei felett: „Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sofóniás 3:17). Az öröm, a jókedv tehát egyáltalán nem idegen Istentől, így a Krisztust követőktől sem lehet az. Mai igénk összekapcsolja a vidámságot és az igazság ösvényén való járást. Vagyis aki Istent követi, annak minden oka megvan az örömre, a vidámságra.

Tény, hogy a világ, amelyben élünk elegendő okot szolgáltat a szomorúságra, a bánatra, vagy éppen a csüggedésre. Mi adhat okot a keresztény embernek a vidámságra? Először is az, hogy életének van értelme és célja. Az élet értelme az, hogy Isten Lelkének segítségével nemes jellemre tegyünk szert, illetve Krisztus megismeréséhez segítsük azokat, akik még nem ismerték meg Isten nagy szeretetét. A keresztény ember életcélja, hogy felkészüljön Jézus Krisztus visszajövetelére, az örök életre.

A vidámság második oka azon áldások sokasága, amelyekben az Úr részesíti az őt szeretőket. Isten minden nap az ő szeretetének bizonyítékaival halmoz el bennünket. Aki nyitott szemmel jár, az észreveszi az apró szeretetjelzéseket, és örülni is tud nekik. Isten áldásai megnyilatkoznak az egészség, az anyagiak, az emberekkel való kapcsolataink kiegyensúlyozottságában egyaránt.

Természetesen a keresztény embernek is vannak küzdelmei, szomorú napjai. Isten azonban ott van, hogy megvigasztalja őket, reménységet adjon. Aki igazán Isten gyermeke, nem kerülhet vigasztalhatatlan állapotba, bármilyen nagy legyen is életének terhe. Isten gondoskodik a szomorkodó lelkének megvidámításáról, a reménység felébresztéséről.

Kérjük ma reggel Istent arra, hogy minden élethelyzetben vidámítson meg bennünket, adjon reményt, és töltsön el a vele való bensőséges kapcsolat örömével. Legyünk készek követni őt az igazság ösvényén, ahol Ő jár, mert igazi öröm csak ezen az úton található.

csütörtök, augusztus 13, 2009

Új teremtés ígérete

„A trónuson ülő ezt mondta:
- Íme, újjáteremtek mindent. (…) Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"
Jelenések könyve 21:5

Új ég, új föld, új Jeruzsálem, élet fája örökéletet adó gyümölcsökkel és gyógyító levelekkel, élet vize, arany utak, gyöngyből készült kapuk, drágakő alapkövek, a gyász, jajkiáltás, könny és vér vége. Mindez örökre.

Tetszik a termékpaletta? A legjobb benne az, hogy Isten ezt Neked és nekem kínálja fel. Nem az angyaloké, nem olyanoké, akikhez mi sohasem nőhetnénk fel, hanem a miénk, mert Jézus mindezt elérhetővé tette. Bár még most nincs itt az ideje, és nem is tudjuk, hogy mikor lesz, de hamar.

Jézus nem azt ígéri, hogy újat teremt, hanem újjáteremt, azaz a régit teszi teljesen újjá, és nem egy teljesen mást teremt. Azaz Jézus nem úgy teremt tökéleteset újra, hogy a régit eltörli, mert akkor felesleges lett volna Jézusnak a kereszten meghalnia. Jézus úgy alkot, hogy az eredetit teszi tökéletessé. Ebből pedig az következik, hogy kell lennie néhány nyomnak az újjáteremtett világban, amelyek arra emlékeztetnek, hogy ez nem egy új világ, hanem egy réginek a teljesen újjáteremtése. Kell lennie pár jelzőnek, amelyek a bűntörténelemre emlékeztetnek, de nem azért, hogy egy örökkévalóságon át bűntudatunk legyen, hanem azért, hogy Jézus szeretetéről sohase feledkezhessen el senki egy pillanatra sem.

Az Új Jeruzsálemnek 12 kapuja lesz, amelyre Izráel 12 törzsének neve lesz felírva. Várjunk csak egy kicsit! Ha jól emlékszem, akkor Rúben, Simeon, Lévi és a többiek egyszer eladták a testvérüket rabszolgának, és igazából meg akarták őt ölni. Ezeknek az embereknek a nevéről elnevezett kapukon fogunk ki- és bejárni a fővárosba? Hát már az Újföld sem egy makulátlanul tiszta hely, ahol a legmagasztosabb gondolatokat fogja idézni minden? Miért nem Jézus neve lesz minden kapura felírva, például különböző színekkel? Én biztosan így terveztem volna a várost. Ki rendelte el ezt így?

Az Új Jeruzsálem falának 12 alapköve lesz, amelyeken Jézus 12 apostolának nevei olvashatók. Na, tessék! Már megint valami, ami nem engedi az embert a makulátlanul felemelő dolgokkal foglalkozni. Olvasom Péter nevét, és eszembe jut - mert nemcsak azt ismerem, hogy: Te vagy a Krisztus…, hanem ennél kompromittálóbbat is -, hogy ez az apostol háromszor tagadta le Jézust akkor, amikor Jézusnak nagyon nagy szüksége lett volna legalább egy kicsi emberi vigaszra, vagy támogatásra. Vagy Tamás neve látszik egy másik alapkövön, és beugrik, hogy ez a férfi még akkor sem volt hajlandó elfogadni, hogy Jézus feltámadt a halálból, amikor már minden tanítvány bizonygatta, hogy már találkoztak is vele. Ezeknek az embereknek a neve olvasható majd egy örökkévalóságon át az Új Jeruzsálemben?

Igen! Jézus nem eltöröl, hogy újat teremtsen, hanem a saját vére árán megmentett, hogy újjá teremthessen…

szerda, augusztus 12, 2009

Gondoktól fojtogatva
„A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.”
(Máté evangéliuma 13. fejezet 22.vers)
Jézus gyakran használt a mindennapi életből vett példákat, melyekkel szerette volna mélyen hallgatói szívébe vésni tanításait. Ezen történetek között talán az egyik legismertebb a magvetőről szóló példázat, mely az Isten országáról szóló hét történet egyike.

Ám valójában nem Isten országa, hanem az ahhoz való viszonyulás áll a középpontban. A négyféle talaj szimbolizálja, hogy ki hogyan fogadja a Magvetőtől (Jézus Krisztustól) szóródó magot (Igét). És hogyan reagál Isten felé áradó áldásaira.

S annak ellenére, hogy ma sokan nem tudják elképzelni sem mit csinálhatott egy magvető, a példázat tanulsága ma is válaszút elé állít minden mai hallgatót.

Így amennyiben ezeket a sorokat olvasod, nyilvánvaló, hogy nem vagy híjával a Szentírás ajándékának. Jézus a te életedet is gyümölcsözővé kívánja tenni ezért ajándékozott meg az örök élet beszédével.

De vajon hogyan növekedik az Ige szívedben? Sokan azt válaszolják: Én szeretek Bibliázgatni, de sok túl sok időm nincs Istenre, mert hát a megélhetés, annyi gond, annyi számla, annyi…

Jézus a sok ’annyit’, ami gátolja a növekedést és a gyümölcstermést, a tövis képével ábrázolja. Ez a tövis nem csupán a bajokat, a gondokat jelképezi, hanem mindazt, ami csábítva tart távol Tőle.

E.G.White így ír erről:
„Sok embert azonban annyira leköt az üzlet, hogy nincs ideje imádkozni, nincs ideje a Bibliát kutatni, nincs ideje Istent keresni és szolgálni. Szívükben néha vágy támad a szentség és a menny után; de nincs idejük, hogy a zajgó világtól elvonulva, Isten Lelke magasztos és parancsoló kijelentéseire figyeljenek. A világ dolgai az első helyre kerülnek, míg az örökkévalóság mellékessé válik. Az Ige magva nem tud termést hozni, mert a lélek a világiasság töviseit táplálja.” (E.G.White; Krisztus példázatai 29.o.)

Kérjük együtt a menny Urát, hogy adjon erőt, nemet mondani a csábításnak, az önző elkényelmesedésnek.

És ne érd be ezekkel a sorokkal! Kutasd tovább Isten Szavát!

kedd, augusztus 11, 2009

Kísértés vagy próba

„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” I.Kor.10,13.

Mielőtt a fenti Igére rátérnék, fontos tisztáznom a fogalmakat! Mi a különbség a kísértés és a próba között? Kitől származik az egyik és kitől a másik? Hogyan tudok különbséget tenni a kettő között?
Az Ige szerint „Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért.” Jak.1,13. Tehát, a kísértés nem Istentől származik! Sátán az, aki el akar buktatni bennünket és a mélységbe akar taszítani. Ezt akarta tenni Jézussal is, amikor megkísértette! Mt. 4,1-10. Isten legfeljebb csak próbát enged meg életünkben. Amikor Isten próbát ad, felemel általa, Sátán viszont a kísértéssel rosszat akar. Ha benne vagyunk egy próbában, kemény küzdelemben van részünk, a kísértés viszont könnyű megoldásokat kínál. Nézzünk egy példát! Ha mondjuk, a hétvégén be kellene menned szombaton dolgozni, három lehetőséged van: vagy elmondod, hogy Istennek akarsz inkább engedni, ezért a gyülekezetbe mész, vagy kitalálsz valamilyen hihető mesét, amit beadsz a főnöködnek, hogy miért nem tud bemenni, a harmadik eshetőség pedig az, hogy bemész dolgozni. Ha megmondod az igazat, ez nem könnyű, mert lehet, hogy kirúgnak a munkahelyedről. Ezt senki sem akarja! Ha kitalálsz valamit, lehet, hogy most megúszod, de ezzel csak elnapoltad a döntést. Vissza fog köszönni a probléma… Ha viszont bemész, ez tűnik a legegyszerűbbnek! Megmarad a munkád, nem kell magyarázkodni, és különben is, ez nem is munka! Csak segítek másokon! Ott kell ülnöm, nem csinálok semmit és akár a Bibliát is olvashatom! Tisztán látszik tehát, hogy a próba nehézséggel jár, míg a kísértés könnyed megoldásokat ad!
Mégis érdemesebb az Úrnak engedni, még akkor is, ha ez kellemetlenebbnek látszik! Ha hűséges maradsz az Úrhoz, Ő elküldi a mennyei segítséget! Bár nem kellemes a bizonytalanság, nem jó érzés, amikor, gúnyolnak, veszélyben van a jövőd, mégis megéri! Életem legszebb tapasztalatai azok, amikor kiálltam az Úrért és az Ő igazságáért, még ha nem is látszott ésszerűnek! Ma is ezekből a tapasztalatokból élek és újabb erőt adnak a következő küzdelmekhez! Ha viszont engedsz a kívánságnak, bár érzed, hogy ezt nem szabadna megtenned, keserűség, kilátástalanság, gyötrelem lesz a vége!
Képzeld el, ha Jézus engedett volna a kísértőnek, és leborulva imádta volna Sátánt! Hiszen azért jött, hogy visszaszerezze a Földet! Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha belemegy az alkuba! Nem kellett volna szenvednie, megaláztatásokban részesülni, és végül kegyetlen kereszthalált elszenvednie! A könnyű megoldás felkínáltatott: csak imádj engem, és minden a tiéd lesz! Hiszen ezért jöttél, nem? Hála legyen az Úrnak, hogy Jézus nem ezt választotta! Így szerezte meg nekünk az üdvösséget!
Jézus ma is ott áll melletted, hogy felkínálja erejét! Ma is adhat győzelmet neked a kísértéseken! Nincs az az erő, amely eltántoríthat Istentől! Ha benne bízol, bármilyen módon jön Sátán, bármilyen tetszetős dolgot kínál is fel, ragaszkodj Jézushoz! Ne feledd: ha látszólag nehéz is az út, ha úgy tűnik, problémáid is támadhatnak, mégis válaszd ezt az utat! A kísértő biztos, hogy könnyedebb megoldásokat kínál, biztos, hogy rövid távon logikusabb is, ez mégis a vesztedet okozhatja!
Ha kéred a segítséget ezen a reggelen, Ő erőt ad minden helyzetben…..

Kormos Tivadar

hétfő, augusztus 10, 2009

Az Istennek tetsző áldozat

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Rómabeliekhez írt levél 12:1-2

Ahhoz, hogy nagyobb legyen a kontraszt, hadd fessem fel először a sötét hátteret. Mert ha, van „okos”, értelmes istentisztelet, kell, hogy legyen „értelmetlen”, hiábavaló istentisztelet is. Ha van Istennek tetsző áldozat, van olyan is, ami nem tetszik neki.

Az értelmetlen istentisztelet vagy imádat azért nem feltűnő, mert már megszoktuk. Látszatra minden az előírások szerint folyik. Nem áll ellentétben a Gyülekezeti Kézikönyv és gyülekezeti hagyományok iránymutatásaival. Úgy tűnik, mindenki teszi a dolgát, szép rend uralkodik. A szolgálattevők szolgálnak, a résztvevők részt vesznek, az adakozók adakoznak.
A hétköznapokra kitekintve rendszeres imaéletet élő és Bibliát olvasó hívőket látunk, akik még arra is találtnak némi időt, hogy valamilyen szolgálatot végezzenek a gyülekezetben, vagy azon kívül.

Ezt látjuk mi. De mit láthat Isten? Láthat olyan embereket, akik miközben Istent tisztelik, magukat imádják. Láthat rendszerető embereket, akiknek rendezetlen a lelki életük. Gyakorló hívőket, akik nem bíznak Istenben. Szolgákat, akik uralkodni szeretnének. Bőkezű adakozókat, akik önző módon élnek.

Ennyit a sötét háttérről. Az igaz istenimádó nemcsak a látható dolgokra figyel. A gondolat-, és érzésvilága formálódik át olyanná, amely Isten tetszésének megfelel. A helyes istentiszteletben minden Istenért és Isten jelenlétében zajlik. Isten szeme a szívünket figyeli, az átadásunk mértékét. A „sötét háttérben” azért vannak világosabb részek is, de a félszívvel végzett szolgálat legjobb esetben is csak „szürke”. A „legyen meg a Te akaratod, de az enyém is” – nem működik.

Életünk teljes átadása nem könnyű dolog. Bizalmat, komoly elhatározást, bátorságot igényel. Legalább annyit, mintha úgy döntenénk: felmászunk az áldozati oltárra, hogy ott megsemmisülve, teljesen Istennek ajánljuk fel magunkat.
Jézus ugyanezt tette. Feláldozta magát a kereszten, de utána feltámadt egy dicsőséges életre. Micsoda kiváltság, hogy ezt tehetjük mi is!

vasárnap, augusztus 09, 2009

Az élet kenyere

Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."
Lukács evangéliuma 4:4

„Amikor Krisztus a leggyengébb volt, akkor vették körül a legerősebb kísértések. Sátán azt remélte, hogy így felülkerekedhet. Ugyanígy aratott győzelmet az emberek felett, ha erejük fogytán volt, akaratuk meggyengült, hitük nem nyugodott Istenben. Akkor még azok is elbuktak, akik hosszú ideig és bátran kiálltak az igazság mellett. Mózes kifáradt Izrael negyvenéves vándorlása során, s hite egy pillanatra megingott a végtelen hatalomban. Éppen az Ígéret Földjének határán bukott el. Így járt Illés is, aki rettenthetetlenül állt Akháb király előtt, aki Izrael egész népével - élükön négyszázötven Baál prófétával - szembeszállt. A kármeli szörnyű nap után, amikor a hamis prófétákat megölték, és a nép szövetséget kötött Istennel, Illés a bálványimádó Jézabel előtt futva menekült az életéért.

Így használja ki Sátán az emberi gyengeségeket. Ma is ugyanígy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül, zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat; ha ő egy jó Isten, akkor miért engedi meg mindezeket. Kísért, hogy ne higgyünk Istennek, és megkérdőjelezzük szeretetét. A kísértő gyakran úgy jön hozzánk, mint Krisztushoz, felsorakoztatja gyengeségeinket, hibáinkat. Reméli, hogy elcsüggesztheti a lelket, megingathatja az Istenbe vetett bizalmat. Ekkor biztos benne, hogy zsákmányát megszerzi. Ha a kísértőt úgy fogadnánk, ahogyan Jézus, akkor sok vereséget elkerülhetnénk. Ha szóba állunk az ellenséggel, előnyt adunk neki.

Amikor Krisztus így szólt a kísértőhöz: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4), azokat a szavakat ismételte el, amelyeket több mint ezernégyszáz évvel azelőtt mondott Izraelnek: "Hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában [...] És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" (5Móz 8:2-3). A pusztában, ahol mindaz hiányzott, ami a létfenntartáshoz szükséges, Isten mannát küldött népének az égből.

E gondoskodásból meg kellett tanulniuk, hogy amíg Istenben bíznak, és az Ő útain járnak, nem feledkezik meg róluk. A Megváltó most azt élte át, amit Izraelnek tanított. Izrael népét Isten szava támogatta, és ugyanez az Ige segített Jézusnak is. Várta az enyhülés Isten által rendelt idejét. Isten iránti engedelmessége vezette a pusztába, s most nem akart Sátán tanácsai árán kenyérhez jutni. A világmindenség tanúinak jelenlétében bebizonyította, hogy kisebb baj az, ha szenvedünk az igazságért, mint az, ha bármilyen mértékben eltávolodunk Isten akaratától.

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Krisztus követője gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja egyszerre Istent is szolgálni, és evilági foglalatosságait is folytatni. Talán úgy tűnik, hogy az Isten egyszerű követelményei iránti engedelmesség egyidőben lehetetlenné teszi a megélhetés biztosítását. Sátán megpróbálja elhitetni, hogy fel kell áldozni az embernek meggyőződését. Azonban világunkban az egyetlen dolog, amelyben bízhatunk: Isten szava. "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33).” - Ellen G. White: Jézus élete (http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/je/12.htm)