szombat, július 25, 2009

Ilyen a földi élet

„Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?!”
Jób könyve 14. fejezet 1-3


Döbbenetesen találóak e sorok, ahogy pár egyszerű képpel mulandóságunk fájdalmas valóságát megragadják. Életünk rövid és nyugtalan. S e két fő jellemző –rövidség, nyugtalanság – egymást gerjesztve hajszol bennünket végig élünkön. Életidőnkbe, mivel rövidnek tartjuk, igyekszünk minél több „jót”, értsd élményt, anyagi eszközt, karriert, szórakozást belezsúfolni. S mivel ebbéli erőlködésünket nem koronázza mindenkor siker, egyre nyugtalanabbak leszünk: „Vajon mindent elértünk, amit akartunk/szerettünk vagy lehetett volna?”. Nincs békesség az ember számára, mivel mindannyian érezzük, hogy többre vagyunk hivatva annál, hogy csak nyomtalanul elenyészünk, mint az árnyék a delelő nap fényében.
Ha Isten csak a törvénybe idézne bennünket, akkor nagy bajban lennénk. Mivel nyugtalanságunk oka nem csak életünk rövidsége, hanem az elrontott kapcsolatain, meggondolatlan és bántó szavaink, valamint rossz tetteink, amiket nem tudunk már meg nem történté tenni. „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4). Krisztus a megváltással válaszol nyugtalanságunk és mulandóságunk fájdalmára. S ez a válasz nemcsak feloldja a bennünk lévő feszültséget és hiányérzetet, hanem meg is oldja. Ezért mondja Jézus: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. (Ján. 14, 1.-3.) Így Krisztusban már nem egy nyugtalan elmúló árnyként, hanem egy örökélet boldog várományosaként szemlélhetjük magunkat.

péntek, július 24, 2009

Örök élet és egészség

„És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.”
Ézsaiás 33:24


Ez az ige Isten eljövendő országába enged betekinteni. Két fontos kijelentést találunk itt: (1) nem lesz ott betegség, (2) sem pedig bűn.

A betegség nem más, mint az egészség hiánya. Nagyon gyakori jelenség ezen a földön. Nem csak testi, hanem lelki és mentális betegségeket is ismerünk. Ha betegek vagyunk életkedvünk alábbszáll, teljesítőképességünk lecsökken, nem tudunk úgy örülni az élet örömeinek, mint egészségesen. Isten országában nem lesz betegség, éppen ezért nem lesz szükség kórházakra, mentőautókra, sőt még temetőkre sem. A Biblia több helyen vázolja az Isten által újjáteremtett világot, de mindenhol a béke, az öröm, a megelégedettség a biztonság és a szeretet kibontakozódását láthatjuk (lásd: Ézsaiás 11:6-9; 65:17-25; Jelenések 21:1-22:17).

Az ige második kijelentése, hogy nem lesz ott bűn. Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy legyőzze a bűnt. A bűn, s annak szerzője Sátán, Isten ellensége. Aki bűnben él és tudatosan bűnt cselekszik, az Sátán oldalán harcol Isten ellen. A bűn nem más, mint törvénytelenség, vagyis Isten akarata iránti engedetlenség. Jézus Krisztus áldozata által lehetőségünk van a bűn rabszolgaságából való szabadulásra, a bűnbocsánatra.

A mai ige üzenete az, hogy a gyógyulás és a bűntől való szabadulás összekapcsolódik. Isten országának lakosa azért egészséges, mert bűnbocsánatot nyert! Lehet, hogy betegségeink esetenként a bűnnel való kapcsolatunkra utalnak? Egy ószövetségi igehelyen ezt olvashatjuk: „Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, ami kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (2Mózes 15:26). Vagyis Isten akaratának való engedelmesség (a törvény betöltése) megóv sok-sok betegségtől!

Az Újszövetség lapjain is találunk példát Jézus életéből, amikor a bűnöktől való megszabadítás (bűnbocsánat) együtt járt a testi betegségekből való felépüléssel (lásd: Márk 2:3-12 – a gutaütött meggyógyítása). Lehet, hogy saját testi, lelki, mentális betegségeink egyik oka az, hogy nem kielégítő a kapcsolatunk Istennel?

Imádkozzunk ma reggel azért, hogy Isten Szentlelke fedje fel előttünk testi betegségeink, vagy éppen lelki gyengeségeink okát, majd pedig kérjünk tőle erőt, hogy cselekedni tudjuk az Ő akaratát.

csütörtök, július 23, 2009

Az Úr ígérete biztos

„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”
Péter apostol második levele 3:8-9

Isten bölcsességét nem lehet túlszárnyalni – felesleges próbálgatni, hátha sikerül-e. Azt tudjuk, hogy Isten előtt néha egy nap ezer esztendővel ér fel, azt a megoldókulcsot is ismerjük, hogy alkalmanként ezer esztendő egy nappal egyenlő, csak azt a tudást nem birtokoljuk, hogy mikor melyik igazság van éppen érvényben. Tehát nem tudjuk használni egyik igazságot sem e kettő közül, mindössze annyi értelmes nekünk belőle, hogy ne akarjuk a nem kinyilatkoztatott időket megérteni, mert nem fog sikerülni. Mellesleg éppen elég kutakodnivaló akad a kinyilatkoztatott dolgok között, így nem bölcs dolog a nem feltárt igazságokkal foglalkozni.

Isten nem a mi matematikánk szerint gondolkozik. Péter azt sejteti, hogy valami elrejtett igazságot fog megosztani az olvasókkal („az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek”), pedig olyant írt, amitől nemhogy jobban támaszkodhatnánk a saját tudásunkra – mert sokszor azt hisszük, hogy ezért van szükségünk az útjelzőkre, a kinyilatkoztatásra –, hanem hiába lettünk okosabbak, annál jobban szükségünk van az Isten iránti bizalomra. Isten az igazi és egyetlen megoldókulcs, nem a matematika kínálta számhalmazok közötti összefüggések.

Ami későnek tűnik a mi oldalunkon, az Istennél a türelem és kegyelem jele. A számolgató ember óhatatlanul türelmetlen ember is egyben. Aki számol, az sürget. Aki számba vesz, az látja a végeket is. Ha a számoló ember messzire lát, akkor látnia kell, hogy Isten nem éveket, hanem szíveket számol. Amikor már nem lesz senki, aki Isten hívására igent mondana, akkor Isten azt mondja, hogy elég. Addig azonban hosszan tűr, nem azért, mintha mindennel egyetértene, ami a világban történik, hanem azért, mert azokra figyel, akiknél még van hajlandóság arra, hogy Neki igent mondjanak. Isten tudja egyedül, hogy mit veszít az, aki elvész. Ezért mindent megtesz, nehogy néhányan elvesszenek, hanem, hogy mindenki – aki maga is akarja – megtérjen.

A várakozás, a várt időpontok elsuhanása nem kisebbíti az ígéret bizonyosságát, de magasztalja a kegyelmes Isten majdnem végtelen szeretetét. Isten mélységében végtelen szeretete – amely a legborzalmasabb bűn megbocsátására is kész – időben véges lesz, ami a kegyelem és szeretet kifejezése azok iránt, akik szeretik az igazságot.

Ha késne is, egy biztos: nem marad el…

szerda, július 22, 2009

Isten kegyelméből

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
(Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezet 8-9.vers)

Egyszer egy kis nyuszika ugrándozott vidáman az erdőben. Fütyörészett, dalolgatott és hangosan mondogatta: - Én vagyok a leggyorsabb állat a környéken. Meglátta őt egy varjú és figyelmeztette: - Kár, kár ennyire kiabálnod, ez még egyszer a vesztedet okozza!

Ám a nyuszika legyintett egyet, azt mondva magában ’károgj csak te gyászhuszár, én minden veszély elől el tudok futni.’ És énekelve tovább ugrált: - Én vagyok a leggyorsabb állat az egész erdőben!

Ahogy így ugrándozott, az egyik bokorból elétoppant egy éhes róka és azt mondta - Most megeszlek nyuszika! De a nyúl nem ijedt meg, felvette a nyúlcipőt és elkezdett futni, de a róka is futott utána. A nyuszi rákapcsolt, úgy rohant, ahogy csak bírt. Úgy rohantak, hogy már a fél erdőt megkerülték.

A róka valóban nem bírta sokáig és szép lassan lemaradt. A nyuszi hátranézve csúfolódott: - Ugye, ugye! Nem megmondtam nincs nálam gyorsabb állat az egész világon! Ám mivel nem nézett a lába elé, egy kiálló gyökérben megbotlott és beleesett a vadász csapdájába, aki nagy örömmel vitte haza zsákmányát és egy új kalapot csináltatott belőle magának.

Közhely, de igaz, hogy világunkat a teljesítmény uralja. Mit értél el eddig az életedben? Hány napi munkát vagy képes egy nap alatt elvégezni? Mennyi a fizetésed? Hány lóerős az autód? Mennyi…

És mielőtt azt mondanád ez csak a világban van így, tedd fel magadnak a kérdést; te még nem hallottál olyat prédikációban: Mennyit imádkozol? Mennyit olvasod a Bibliát? Hány órát töltesz mások megmentésével? Hány ember tért meg általad? Mennyi lelki ajándékod van?

Bizony én nem csak prédikációban hallottam ilyesmit, hanem magam is prédikáltam ezekről. És hacsak prédikáltam volna… mert bizony a mesebeli nyuszikához hasonlóan dicsekedtem is, - ha nem is a gyorsaságommal -, és azt gondoltam a képességeim kapcsán jó hívő vagyok.

De ezeknek a ’szárnyalásoknak’ a vége mindig hatalmas bukás. Olyan csapda, melyet mindenki észrevesz és elkerül, csak a magabiztos ember nem.

Ma Isten egy ajándékot kínál fel nekünk! Egy ajándékot, amiért nem kell megdolgozni, amiért nem kell teljesíteni.

Gyere és adjunk hálát az Örökkévaló kegyelméért!

hétfő, július 20, 2009

A türelmes hit

„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.”

Rómabeliekhez írt levél 8:25

A várakozás és a nehézségek próbára teszik hitünket. Viszont az is igaz, hogy ezek nélkül nem edződik, nem erősödik kellőképpen. Márpedig ha hit által fogad el bennünket Isten igaznak, akkor Isten kegyelmét kell látnunk a várakozásban és a nehézségek jellemformáló hatásában.

Pál szerint az egész teremtett világ arra vár, hogy Isten megszabadítsa a világot a romlandóság szolgaságából. Ma már elképzelni sem tudjuk milyen lehetett igazan szabadnak lenni. Világunkban ma is jelen van a rabszolgaság – a szó hagyományos és lelki értelmében is. Embereket erőszakkal munkára kényszerítenek. Csak Indiában több, mint negyven millió gyermeket dolgoztatnak. Világszerte többszázezer gyermekkatona vesz részt fegyveres konfliktusokban. A világ lakosságának egy ötöde naponta éhen marad…

De ami még ezeknél is rosszabb: évről évente többen halnak meg önkezüktől, mint a világ fegyveres konfliktusaiban együttvéve. Több ember ismeri föl a McDonald’s arany logóját, mint Krisztus keresztjét… (Fejezetcímek a Merre tart a világ? – 50 tény, amely megrengethetné a világot című könyből; Jessica Williams).

Magyarul: a tények arról beszélnek, hogy egyre több és nagyobb kihívással kell szembenézzünk. És ha nem is egyformán, de mindannyian érintettek vagyunk.
Megoldási kísérletek vannak bőven a személyes felelősségtől elkezdve a globális összefogásig. A Bibliát olvasó ember viszont nem ezekre néz. Jézust várja, akinek eljövetele nem a helyzet megjavítását, hanem tökéletesen új világot hoz. Olyat, ami még az édeni állapotoknál is szebb, jobb, örömtelibb lesz.

Ezt még nem látjuk, csak a körülöttünk lévő világot. Isten türelmet kér, hogy minden szempontból minden teremtménye számára megnyugtató megoldás szülessen. Szerintem megéri várni hittel és türelemmel.

vasárnap, július 19, 2009

Krisztus munkásainak öröme

„Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?”
Thesszalonikaiakhoz írt 1. levél 2:19

Örömgyári látogatás minden séta a városban. Egyesek díszesebben, mások kopottabban árulják: kalandot, kincset, hírnevet, szórakozást, szépséget, élvezetet... Csak ámulok! Hát ennyire egyszerű lenne? És mégis miért a sok savanyú arc? Honnan az üres tekintetek? Miért a könnyek?

Összehasonlítom ezeket a tekinteteket a tegnap látottal. Könnyes arc volt az is. Azt mondta: „Krisztus a szívembe költözött, és azóta más minden. Szeretnék megkeresztelkedni!” Örömkönnyek ragyogtak egy boldogságtól sugárzó arcon.

Ezen a földön az öröm nem a birtoklásban, hanem a létezésben van: rájönni, hogy Krisztusban élhetek. Az öröm nem a változatlanság, hanem a változás: Krisztushoz hasonlóvá lenni. Az öröm nem a tudásban van, hanem a tanulásban: felfedezni, hogy Isten szeretetének tört részét ismerem csupán. Az öröm nem a kapásban, hanem az adásban van: átadni valakinek az evangéliumot. Az öröm nem az álmodozásban, hanem a látásban van: látni Istent, ahogyan átformál egy életet!

Imádkozz ma azért, hogy Isten lehetőséget teremtsen a bizonyságtevésre! Imádkozz, hogy láthasd már a szemek csillogásában jövendő koronád egyik ékkövét! Ízleld meg Krisztus munkásának örömét!