szombat, június 06, 2009

Pajzsként véd Isten

„Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.”
Zsoltárok könyve 3. zsoltár 3.-4. vers

A pajzs az a hadi felszerelés, aminek feladata, hogy védelmet nyújtson. A régi idők katonái a pajzsot használták védelemül az ellenség nyilai és dárdái ellen. A pajzs nagy előnye, hogy hordozható és mozgatható, így mindig kéznél van és abba az irányba lehet fordítani ahonnan a támadás várható.
Dávid, aki sokat katonáskodott, tudta milyen életmentő szerepe van a pajzsnak a harcok során. Biztosan ezért alkalmazza a pajzs képét Istenre.
Dávid életének talán az egyik legmeghatározóbb harcában, Isten neve az, amit egyedüli védelemül használ.
Dávid mikor Góliáttal megküzd nem ölt magára páncélt, sőt még pajzsot sem visz magával, hogy ellenfele csapásait felfogja, csak öt sima kövecsot és botot, miközben ezt mondja Góliátnak: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál.” Egyetlen védelméül Isten válassza, aki nem hagyja magára Dávidot és neki adja a győzelmet.
Dávidéhoz hasonló tapasztalat lehet a miénk is, ha nem is a harctéren vívjuk ki. Bennünket is sok támadás és gúny is érhet, mert Isten útját választottuk. Sokan csak az alkalmat keresik, hogy hogyan tudnak ártani és kudarcainkra rámutatva diadalmasan kijelenteni: lám mégsincs Isten, aki gondunkat viselné. Ahogy hajdanán Dávidot megsegítette az Úr az óriás filiszteussal szemben úgy fog bennünket is, ha Dávidhoz hasonlóan hisszünk, és Isten nevének védelmében küzdünk - akkor Ő velünk van. Nem csak megőriz bennünket, hanem olyan győzelmet ad próbák és kísértések között, ami nyilvánvalóvá teszi védelme valóságát. De soha ne feledjük az így szerzett diadal nem a mi érdemünk, ezért Pálhoz hasonlóan tudjuk kimondani: „… hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!”

péntek, június 05, 2009

A szíveket vizsgáló Úr

„Az Úr azonban monda Sámuelnek:
Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát,
mert megvetettem őt.
Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember;
mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van,

de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”
1Sámuel 16:7

Ez az ige Dávid királlyá választásakor hangzott el, amit Isten Sámuel prófétához intézett. Dávid testvérei sorra felvonultak Sámuel előtt, neki pedig ki kellett választan, hogy kit jelölt ki az Úr Izrael új királyául. A Szentírás elmondja, hogy amikor Sámuel meglátta Dávid legidősebb testvérét Eliábot, azt gondolta, ő lesz az új király Saul helyett. Minden bizonnyal Eliáb férfias vonásokkal, karakteres megjelenéssel rendelkezett. Sámuel joggal gondolhatta, hogy ő egy leendő király-alkat. De Isten szólt prófétájához, s nagyon fontos tanítást adott neki: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát…” vagyis ne „csak” azt lásd, ami a szemed előtt van! Még egy prófétának (Isten emberének) is szüksége volt arra, hogy figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy nem a látvány, a látszat a legfontosabb. Isten előtt ugyanis nem a külső a legfontosabb, hanem a belső indítékok, a szív tisztasága. Dávid nem volt magas termetű férfiú, emberileg nézve nem volt egy „jó királyalany”. Hét testvére közül ő volt a legkisebb, tekintete gyermekies vonásokat jelenített meg. Isten mégis őt jelölte ki Izrael királyának. A próféta engedelmeskedett Isten akaratának, s királlyá kente fel Dávidot.

A világban, amiben élünk a külső nagyon fontos. Természetesen van egyfajta esztétikai igényünk is, ami egészséges. Mégis úgy érzem, a hangsúly nagyon sokszor a tartalomról a külsőre tolódik. Egy közepes terméket is el lehet adni nagyon jó áron, csak kell hozzá egy igényes csomagolás, egy-két hangzatos mottó, jó hírverés. Az emberek sok mindent elhisznek, ha igaznak látják, vagy legalább is a vizuális látvány erről meggyőzi őket.

Reggel, amikor felébredünk, első utunk a fürdőszobába vezet, ahol a reggeli mosakodás után a tükör segítségével próbáljuk hajunkat, ruhánkat, azaz külső megjelenésünket elfogadható állapotba hozni. Ha állásinterjúra megyünk, alaposan megtervezzük külsőnket. A kereskedők a kirakatokat igényesen rendezik be, hogy ezzel is segítsék a vásárlókedv felébredését.

Mivel ebben a világban élünk, mi keresztények is könnyedén abba a hibába esünk, hogy csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van. A Szentírás azonban arra tanít, hogy a külső nem a legfontosabb, sőt Sátán éppen a látszatos, látványos dolgokon keresztül akar bennünket elkápráztatni, lépre csalni. A Biblia szerint az igazi érték belül van, ami a szem számára láthatatlan. Az igazi értéket csak a szívünkkel érzékelhetjük, ha szívünkben Jézus lakik! A belső szépség, a belső tartalom az, amit az Úr nagyra értékel. Ez az, ami örökre megmarad, amit magunkkal vihetünk majd Isten országába.

Ellen Gould White, a 19. századi keresztény író a következőket jegyzi fel mai igénkkel kapcsolatban: „Isten nem képességeink szerint fogad el bennünket, hanem azért, mert segítségét várva keressük az Ő orcáját. Isten nem úgy lát, ahogyan az emberek. Nem a megjelenés alapján ítél meg bennünket. A szíveket vizsgálja, és igazságosan ítél. „Hanem erre tekintek én – szól az Úr -, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ézsaiás 66:2). Közel van alázatos, szerény követőihez, és elfogadja őket, mert bennük a legdrágábbat látja: ők az élet viharában, a versengésben megálltak és a különböző kísértéseknek is ellenálltnak.” (Ellen Gould White, A Szentlélek eljő reátok, Advent Kiadó, Budapest, 1998. p.209.)

csütörtök, június 04, 2009

Valódi szeretet

"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal." 1János 3:18


Szeretetből és szeretetre lettünk teremtve. "Isten nem akarta, hogy az ember elkövesse a bűntettet, mégis odaállította a jó és gonosz tudásának, a kísértésnek a fáját az Édenbe.Miért?Mert az ember számára nem kötelező a szeretet, az engedelmesség, hanem lehetőség.Csak az nevezhető erkölcsi lénynek,aki szabadon dönt, aki tud igent is,és nemet is mondani.A kötelezővé tett jó meggyalázná az embert.Ez a diktatúra módszere.(Szigeti Jenő:Meg lehet szabadulni a bűntől? 59.)

A szeretet nem kötelező, de választható. Isten az emberségünket szentelte meg azzal, hogy adta számunkra ezt a képességet. Gondolj csak bele, bárhol is olvasod ma reggel ezeket a sorokat... Léteznél-e ma, ha nem történt volna meg a világ egyik legnagyobb csodája? Lélegeznél ma, ha nem lett volna a világon két különböző érdeklődésű-, társadalmi rangú- vagy képességű nő és férfi, akik egymásba szerettek? Létezne-e ma reggel egy simogatni való álmos gyerekarc, vagy lenne-e otthon egy biztos hely, ahol szeretnek, elfogadnak és befogadnak? Létrejöhetne-e szeretet nélkül két fiatal szoros kapcsolata, amit nem lehet megmagyarázni, csak átélni lehet? A szeretet olyan mint a szél.Nem tudod honnan jön és hová megy, de érzed, mert megérint, átformál és szárnyakat ad. Isten szeretete még a legbűnösebb embert is meg tudja változtatni. Nekem is szükségem volt erre a szeretetre. Valami többre a vallásos máznál. Szeretetre, ami megváltoztasson és felemeljen, mint a kottában a kereszt.Már 4 éve tart, és napról- napra jobb.

Az igazi szeretetet Jézusban ismerhettük meg. Mert szeretett, sok minden odaadott értünk. Cselekvő szeretet volt. Nem szavak voltak, hanem élő tettek. János ma reggel felszólít mindenkit a jézusi szeretet gyakorlására. Ezért ma nem csak szóban mond a párodnak, hogy "szeretlek", hanem tedd meg amit kér. Járj a kedvében az édesanyádnak, segíts neki a háztartásban. A mai napon töltsd több időt a gyerekeiddel, és fejezd ki kreatívan , mennyire értékeled őket. Készíts egy szendvicset és add oda egy hajléktalannak az utcán. Hívd fel a lelkészed, és ajánld fel a segítségedet a misszió munkára. Add át a helyedet a buszon, és érezd jól magad a bőrödben. Mosolyogj a hipermarketban a kasszás nénire, és látogass meg valakit a kórházban!

És végül egy utolsó idézet: „„Ha a szeretet int felétek, kövessétek őt; jóllehet minden útja meredek és nehéz. Ha a szeretet átölel, engedjétek át neki magatokat; jóllehet szárnyaiban rejlő kardok sebet ejtenek majd rajtatok. Ha a szeretet szól hozzátok, higgyetek szavának; jóllehet összetörheti álmaitokat.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát és nem vesz el csupán önmagából. Mert a szeretetnek elég a szeretet. A szeretet nem birtokol és nem birtokolható. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék; legyen inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.” Ismeretlen

szerda, június 03, 2009

Kivirul a pusztaság
„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.”
(Ézsaiás könyve 35. fejezet 1-2. vers)
Ha nincs eső a kertben kókadoznak a virágok, a veteményesben a paprika, paradicsom levelei elfonnyadnak, szinte látni, hogy mennyire sóvárogja, szomjazza a föld az üdítő záport, melytől minden új életre kel, minden feltámad, minden ismét erőtől duzzadva pompázik.

Bizony a mi szívünkre és életünkre is igaz, hogy gyakran olyan, mint egy kiszáradt kert, melyben hervadoznak a szeretet és öröm virágai, de persze a gaz nő a szárazságban is, mint a gomba…

Sokan úgy érzik, hogy lelki sivárságuk oka az Isten, mert nem hullat elég esőt, elég áldást életükre. Csak a rosszat látják maguk körül és belőlük is csak panasz árad.

Viszont Jézus követőjeként fel kell ismernünk, hogy szívünk nem az Örökkévaló miatt kietlen és puszta. Nem Ő irtja ki az örömet. Ellenkezőleg, ahogy egykor a pusztaságból megformálta Éden kertjét, úgy akarja bensőnket lelki Paradicsommá alakítani. Rá kell ébrednünk, mi kapáltuk ki életünkből a boldogság virágát az állandó aggodalmaskodásunkkal és elégedetlenkedésünkkel.

Pedig Tőle mindent megkapunk, hogy felismerhessük és megérthessük Őt. Ám visszatükrözni Teremtőnk képmását, ami a mai világban nem is olyan egyszerű, hiszen annyi gond és bánat vesz körül bennünket. Bizony hamar elcsügged a legbátrabb szív.

Sokan már egyáltalán nem tudnak örülni, nem tudják élvezni, értékelni a menny áldásait. Nemrég a televízióban láttam egy istentiszteletet, és ahogy ráközelítettek egy-egy hívő arcára, az egész világ fájdalma sugárzott vissza. Pedig ők is mosolyognak néha, s ha nem is az istentiszteleten, de legalább utána, mikor elmesélik egymásnak a legújabb vicceket.

A mi örömünk és boldogságunk azonban nem könnyed tréfálkozáson alapszik. Jézus élete a példa számunkra, s „Bár élete az önmegtagadás élete volt, melyet fájdalom és gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott. Arcvonásai nem mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek voltak. Szívéből az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda nyugalmat, békét, örömöt és vidámságot vitt.” (E.G.White Jézushoz vezető út, 97.o.)
De mi a helyzet veled? Mitől vidul fel az arcod? Örülsz annak, hogy meg lettél váltva? Mosolyogsz, amikor Jézusra gondolsz, mikor megszólítod Őt, vagy amikor Róla beszélsz? Számunkra az öröm nem lehetőség, hanem isteni parancs „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fil.4:4)

kedd, június 02, 2009

A bűnösökért halt meg Jézus

"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk."
Római levél 5,8

Milyen jó, felszabadító a tudat, hogy nem kell jónak lenni, ahhoz, hogy Isten szeressen. Az Ő szeretete független a szeretendő lény magatartásától, viszont szeretetétől, satöbbi. Különleges bizonyítéka ennek az, hogy Jézus Krisztus halála minden előzetes szerződés nélkül történt. Az esemény előtt nem kellett minden embernek esküvel fogadnia, hogy mostantól fogva olyan jó lesz, mint még soha. Nem az lelki, erkölcsi kiválóságokért jött Jézus. Még akkor sem igényelte ezeket Isten, ha a bűnnel való harc véresen komoly dolog.
Amennyiben megtette volna, akkor követőinek közössége vagy farizeusok gyülekezete, vagy pedig nerotikusok csoportja lenne. Valljuk be, egyik sem túl vonzó.

Jézus tehát úgy szeret, úgy fogad el, úgy adta az életét értünk, ahogy éppen vagyunk. Manapság az is nagy eredmény, ha valaki egy icipicit tudatában van személyisége sajátságainak. Ezt az igét igazán mégis csak az az ember képes megérteni, aki tudja, kicsoda is ő valójában. Amikor látja gyengeségeit, érzi méltatlanságát. Ide eljutni segít az isteni feltétlen szeretet. Szépen lassan, lépésről-lépésre. Addig, amíg össze nem roskadunk a kereszt tövében, s ki nem mondjuk: semmi jóra méltó nem vagyok, szabadíts meg a bűneimtől!

Kívánom, hogy mindannyian tegyünk egy lépést a kereszt felé a mai napon!

hétfő, június 01, 2009

A teremtés előtt is létezett az Úr

„Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!”

Zsoltárok könyve 90:2

Az örökkévaló Isten és a mulandó ember. Többnyire ezt a címet olvashatjuk a 90. zsoltár előtt. Az ember előbb-utóbb visszatér a porba, ahonnan vétetett, de Isten mindörökké megmarad. Szomorú valóság: Isten örök, az ember halandó.

Lehet így is megközelíteni a kérdést. De lehet úgy is, hogy Istenre figyelünk. Mit jelent számunkra az ő örökkévalósága? Egy filozófiai kérdést, amire még nem született kielégítő válasz? Egy felfoghatatlan dolgot, amit egyszerűen csak el kell hinnünk?

Bennem mindez bizalmat ébreszt és megnyugvást ad. Világunkban, melyben minden folyamatosan változik, mennyire nagy szükségünk van egy biztos, állandó pontra. Változik a környezetünk (még a hegyek is), változnak az emberek és mi magunk is. Szokták mondani: „egy dolog állandó: a változás”. Ez nem is baj, és nem is kell ettől különösebben félnünk.

Az örökkévalóságnak nem is a változatlanság az ellensége, hanem a mulandóság. Az elmúlással már pedig a bűnös embernek és bűnös világának szembesülnie kell. Milyen jó ma reggel úgy tekinteni Istenre, mint akinek eredete messze túlmutat földünk létén – nagy küzdelmével és megváltásával együtt. Isten ott volt, van és lesz nemcsak az emberiség történetében, hanem az egész világegyetem végtelen történetében. Találjunk nála menedéket, mert életünk hátralévő része összekapcsolódhat az Örökkévaló életével.