szombat, december 26, 2009

Szíveteket szaggassátok… - Karácsonyra

„Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.”
Joel 2.12-13
Felejtsétek el a bejgli-ízű, fahéj-szagú, édes-kedves karácsonyokat! Felejtsétek el a dundi angyalkáktól fénylő csillagragyogást, a pásztorsubás Betlehembe sietést, a háromkirályos ajándékozást, a gyermek-istenre való emlékezést! Felejtsétek el az udvarias mosolyokat, az odaillő viselkedést, a bárgyú gyermekdalok éneklését, ne a nosztalgikus szépség álcáját imádjátok! Emlékezzetek az áldozatra! Emlékezzetek az Atya szívfájdalmára, mivel halálba küldte szeretett Fiát! Emlékezzetek József bizonytalan hitére, Mária gyermeki alázatára, felnövekvő bízásuk bukással teli fájdalmára, mikor látták gyermekük kínoztatását, haláltusáját! Emlékezzetek a Menny csodájára, a szemkápráztató aranyutcákra, az angyalfejedelmek dicsőítésére, amely ha ma megszólalna, minden elhallgatna! Emlékezzetek az el nem bukott világok minden bölcsességére, az öröklét boldogságára, minden gonoszság hiányára és arra, hogy Krisztus mindezt miattunk hagyta ott! Emlékezzetek milyen lehetett! Milyen lehetett Neki megtapasztalni elmúló világunk bűnnel teli értelmetlen gyötörtetését? Mit gondolhatott, amikor mi - minden észérv, minden kérlelés ellenére is - ellene állottunk, elutasítottuk, kigúnyoltuk, szüntelen újból meg újból, még saját akaratunk ellenére, vagy akár egyetértve is, a rosszat választottuk? Hagyjuk abba az ünnepi díszbe öltöztetett istentagadást és most az egyszer álljunk elé csak mi magunk, és valljunk színt, hogy valójában miként is vagyunk Vele?! Látjuk-e a gyermekszületés mögött rejlő, odaadó szeretetét irántunk, és arra késztet-e ez minket, hogy meglássuk a felnőtt Emberfiát, ahogy keresztünket hordozva a Golgotára siet? Csal-e könnyet szemünkbe szenvedése? Hoz-e bűnbánatot, önkezünk szaggatja e szívünk, mikor Rá gondolunk? És végül: van-e mosolyteli hálaének ajkunkon, mikor királyként várjuk őt?
Restás László