szombat, december 12, 2009

Mindenben, mindenért

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.”
1 Thessalonika 5.18

A hálára gondolva két dolog fontos igazán, ’Hogyan látom az életemet most?’ és ’Hogy fogom látni majd a végén, visszatekintve?’

A mindig borúlátóknak álljon itt egy idézet a XIX. századi francia kritikustól, Alphonse Karrtól, arra intve, hogy bár bölcsességük sokszor igaz lehet, az életet élni csak úgy érdemes, ha szüntelenül keressük a jót:
“Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

A küzdőknek, az érteni vágyóknak pedig egy bátorító gondolat Márai Sándortól, hogy van remény, mert van hova eljutni, teljes alázattal tanulva mindvégig:
“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” (Márai Sándor: Önmagamról)
Restás László