kedd, december 08, 2009

Isten keze

”Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.”

(Zsoltárok 145,15)


Mire ennek a gondolatsornak a végére érünk, az éppen a napokban Koppenhágában ülésező ENSZ adatai szerint 15 ember hal éhen a világon. Köztük minden negyedik gyerek (http://www.un.org/). Sokkoló adat!

Hogy gyötrődhet Istenünk, amikor végignéz ezen a bolygón, s látja a halált, hogy fájhat Neki… Ilyenek hallatán nekünk is összeszorul a torkunk.

Aztán, ahogy elolvassuk a mai reggeli „igeadagot”, rohanunk tovább a napi robotba, talán el is felejtve az éhezők gondját. Hiszen nekünk megadatott, hogy a világnak azon a felén éljünk, ahol évtizedek óta nem okoz problémát a lakosság élelemmel való ellátása.

A fájdalom és a hálaadás egyszerre hadakozik ilyenkor bennem. Olykor teljesen megbéklyóz a lelki kín, hogy egy ilyen rettenetesen igazságtalan világban kell élni, s a végkövetkeztetés rendszerint ugyan az: Jézus jöjj hamar és vess véget a mérhetetlen szenvedésnek!

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy Ő tudja, mikor van itt az ideje a végszónak. Addig is úgy látja jónak, hogy együtt kell élnünk ezzel a valósággal, s megtalálni a magunk helyét benne.

Lehetne azt írni a fenti igéről, hogy Isten olyan hatalmas, hogy nincs szüksége ránk az éhínség elleni harcban, de ez nem igaz. Az Úr bizonyos okoknál fogva embereken keresztül avatkozik be a világ eseményeibe. II. János Pál pápa, Lady Diana, Teréz anya, hogy csak az éhínség elleni küzdelem legismertebb harcosait említsem, éltek Istentől kapott hatalmukkal, s megtették, ami tőlük telt.

Bár nagyon összekuszálódott világban élünk, mégis maradtak emberek, akik hűen bemutatják Isten jellemét a világnak. Ők Jézus kinyújtott keze a fizikai és lelki kenyeret nélkülöző emberek számára.

Talán éppen ma jött el az IDŐ, amikor Isten szeretetét valaki rajtad keresztül élheti majd meg.

Legyen így!