kedd, december 29, 2009

Ha meghal is él?

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? „ János 11,25-26


Ma reggelre a gyülekezetünk egyik tagja Lehotka Gábor tanár úr, világhírű orgonaművész, zeneszerző, hosszú szenvedés után meghalt.

Hírtelen közel került hozzám ez az ige. Nagyon szerettem, tiszteltem Gábort a határozottságáért, hűségéért, és mérhetetlen nagy hitéért.

Jézus számára a halál nem valami félelmetes dolog, hanem a teljes nyugalom.

Amikor – a történetünk szerint – Jézus, a barátai otthonába érkezett, Mária és Márta jött elé, két testvére Lázárnak, aki meghalt. Nagyon sírtak és Márta azt mondta: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
Jézus azt válaszolta neki, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Mit válaszolt Márta Jézusnak?
"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon"

Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha meghal valaki a lelke azonnal a mennybe kerül, de vajon azt gondolta Márta, hogy a testvére a mennyben van?

Egyáltalán nem. Márta pontosan azt hitte, ami a Bibliában van, hogy a ő testvére alszik az utolsó napig és akkor új életet kap. De Jézus hogy bizonyítsa, hogy hatalma van a sir felett, és hogy bizonyítsa, hogy minden halottat fel tud támasztani, amikor visszatér, Jézus odament Lázár sírjához, elhengerítették a követ, és Jézus ezeket a szavakat mondta: "Lázár, jöjj ki!" Az örökélet szavai érték el a sírt, és ezért nekünk sem kell félnünk a haláltól, mert Jézus az alvókat mind elő tudja szólítani.
A Biblia azt tanítja, hogy nincs halhatatlan lélek, amely túléli a testi halált.

Prédikátor 9:7. "Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.."
Vajon Isten tehette volna még világosabbá ezt a kérdést?

Mennyit tudnak a halottak? A Biblia azt mondja, hogy semmit sem tudnak.

„Mind szeretetök, mind gyülöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.” Prédikátor 9,8

Néhány ember úgy gondolkodik, hogy milyen jó érzés az, hogy az édesanyám ott
van már fent, s onnan fentről lenéz rám. Vagy az hogyha az édesapám hal meg, az is egy belső melegséget ad, hogy onnan letekint.

Próbáljuk meg elképzelni a következő történetet!

Egy asszonynak van egy fia, aki háborúba kell, hogy menjen. Egy bombázógép pilótája lesz, és szétlövik a mellkasát, tűzbe borul az egész repülőgép. Ha ennek az édesanyának mindezt a mennyből kellene végignézni, akkor megtörne a szíve.
Vagy egy olyan asszonyra gondoljunk, aki meghalt és lenéz a mennyből, látja hogy a férje rákos, és szenved heteken, hónapokon keresztül.

Isten útja sokkal jobb ennél!

Amikor meghalunk, a testünk a sírba kerül, és az élet ereje visszatér az Istenhez. Akkor a halott számára teljes nyugalom következik, egészen addig, amíg Jézus vissza nem jön. Ez egy szempillantásig tartó nyugalom. A halál után a következő pillanat, hogy látjuk Jézus arcát.

A Bibliában minden hangsúly arra irányul, hogy ne féljünk a haláltól, mert az csak alvás. Jézusnak meg van a sírhoz a kulcsa, és ha Önök meg is halnának, Ő feltámasztja Önöket.
Mi letehetjük szeretteinket Jézus karjába. És lehet egy bizonyosságunk, hogy Jézus Krisztusnak, aki feltámadt a halálból, van hatalma a halál felett is. Így a halál nem tudja megkötözni szeretteinket. A halál nem tud a bűn foglyává tenni bennünket.
Jézus legyőzte a halált, és mi megmentettek lehetünk. Az életünket Jézus kezébe tehetjük. És egy pillanat alatt, amikor az egész mennyet bevilágítja Isten dicsősége, akkor Jézus azt fogja mondani: "Mária, gyere elő! József, gyere elő! Zsuzsanna, János gyertek elő!" Akkor a sírok mind megnyílnak, és mindannyian előjöhetünk, hogy új életet kezdjünk.
Számunkra ez egy szempillantás. És akkor egyesülhetünk szeretteinkkel. És akkor a férjek átölelhetik újból feleségüket, és akkor a testvérek átölelhetik az ő testvéreiket. És akkor annak a kisgyermeknek a puha keze, akit korábban eltemetett az édesanyja, újra át fogja karolni az ő nyakát. És akkor együtt lehetünk, Vele élhetünk az örökkévalóságban, mert Ő legyőzte a halált, nem kell félnünk tőle.
Egy adventista,- amikor rájött arra, hogy halálosan beteg- így adott kifejezést hitének egy közeli barátjához irt levelében: " Kedd délután... az eredeti diagnózist.... megerősítették. Nehéz dolog volt ezt elfogadni, ahogy el is tudod képzelni. De minden jóra fordul. Isten most is tud csodákat művelni. Azon az éjszakán hosszan beszélgettem a feleségemmel. Most néztünk először együtt igazán szembe ezzel az egész dologgal. Hiszem, hogy Isten néha próbára teszi imáink buzgóságát,és késlelteti a választ, hogy hitünket kipróbálja Nem számit, mi történik. Az idő nagyon rövid, ami ezt a földet illeti. Arra kell gondolnunk, milyen is az, amikor egy atya azt mondja kisfiának: ideje lefeküdni. A fiú talán vitatkozik, és azt mondja, hogy még egy kicsit fenn akar maradni. De a bölcs atya így szól: Fiam, holnap szebb nap lesz, új nap, amelyen elvégezheted azt, amit olyan nagyon szeretnél megtenni.

Ha Isten ezt mondja nekem , miért vonjam kétségbe bölcsességét?