szerda, december 02, 2009

Az életünk tanúsága

„Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.”
(Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 4. fejezet 9. vers)

Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy éreztük, valaki néz minket. Nem kellemes érzés, főleg akkor, ha ez alapos, vizsgáló pillantás. Mit néz ez az illető rajtam ennyire? Talán valami nincs rendben? Nincs bekötve a cipőfűzőm, vagy foltos a ruhám, netán maszatos az arcom?

Ennél már csak az kellemetlenebb, mikor valaki, vagy valakik a személyes dolgaink után kutakodnak. Megfigyelés, üvegzseb, ügynökök, APEH…

Nemrég egy beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, tudom-e azt, hogy milyen besúgó hálózat működik szerte a világon és, hogy mennyire figyelnek mindenkit mindenféle műholdakkal, beleértve minket adventistákat is.

De miért és kitől kéne félnünk? Ki elől és miért akarnánk elrejtőzni? „Hiszen nekünk nem test és vér ellen van tusakodásunk”, ahogy erre a fenti vers is utal.

A görög szövegben, látványosságnak fordított theatron szó egyértelműen utal az első századok keresztény vértanúságára, eszünkbe juttatva hitükért üldözött és az arénákban meggyilkolt hittestvéreinket, akik énekelve tettek bizonyságot életük reménységéről a legszörnyűbb pillanatokban is.

Hozzájuk képest, mily könnyű helyzetben vagyunk ma, mert könnyű otthon, vagy a templom áhítatos csendjében hívőnek lenni, boldog örömmel virtuálisan keblünkre ölelni a világot. De lépjük csak át ezt a küszöböt és mindjárt kiderül, kik is vagyunk valójában.

A környezetünk, az egész világ figyeli, mint teszünk nap, mint nap bizonyságot a szívünkben lévő hitről és reménységről vagy azok hiányáról a mindennapok kisebb nagyobb próbáiban.

De ne feledd hitharcodat, nemcsak itt a földön követik figyelemmel! Mind Isten, mind az el nem bukott angyalsereg azon munkálkodik, hogy egykor velük együtt énekelhesd te is a Bárány és a Mózes énekét.