Állandó éberség
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.”
Máté 24:42.
Fiatal házasok voltunk. Feleségem Budapestre utazott. Mivel messze laktunk a fővárostól, csak késő este érkezett haza. Elhatároztam, hogy a busznál várni fogom. Korán ment le a nap, így beszorultam a házba. Elvégeztem a kevéske házimunkát, és hogy elüssem az időt, elkezdtem olvasni. Ahogy olvastam, egyre kényelmesebben helyezkedtem el. Arra ébredtem fel, hogy valaki az ajtót nyitja… Borzasztóan restelltem magam, hogy így vártam őt, s arra gondoltam, milyen tragikus volna, ha Jézussal is így járnék.
Nem mindenben alkalmas az esetemre a Jézus-várás leírása, de néhány tanulság van benne.
- Nem bízhatunk önmagunkban, saját erőnkben, akkor sem, ha egész egyszerűnek látszik is a feladat. Imára van szükségünk!
- A munka sokkal jobban ébren tart, mint a kényelmes olvasás – mégha un. ’lelki’ könyveket olvasunk is. Természetesen szükségünk van ezekre, de az ébren maradáshoz munkára is szükség van.
- Nem árt ébresztőórát vagy riasztót használni. Ha nem figyelünk a jelekre, az igehirdetések, az Ige intéseire, nincs, ami felébresszen, ha elbóbiskolnánk!
- Bár szerettem feleségemet, de úgy látszik, ebben nincs határ – ha háromszor, tízszer, százszor jobban szerettem volna, az talán ébren tartott volna. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy szeretjük Jézust. A szeretetben naponta növekednünk kell.
Íme, néhány gondolat, hogy éberek maradjunk!
