hétfő, november 09, 2009

A védtelenek védelme

„Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.”

Zsoltárok könyve 146:9


Hogy Isten ilyen, az nem kétséges, de mi a helyzet velünk?

Phil Bosmans versét idézem:

Hisz tudod…

Hisz tudod, milyen törékenyek, milyen szegények, milyen magányosak az emberek, milyen érzékenyek és sebezhetőek. Tudod, hogy vannak könnyek, melyeket senki sem apaszthat el. Tudod, hogy aligha van nagyobb gyötrelem a magányos szív fájdalmánál. Tudod, hogy némely ember számára az élet elviselhetetlen kín.

Légy szelíd! Kövess el mindent, hogy megértsd őket, hogy segíthess rajtuk. Mélyedj bele a szenvedésükbe, az elhagyatottságukba. Szállj le önelégültséged magasáról a magányosok, a szenvedők, a védtelenek és otthontalanok hullámvölgyébe. Ne légy kemény, ítéleteidben se légy az.

Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre. Akkor majd magad is boldog leszel. Akkor a saját magányodban, a saját gyengeségedben is támadnak csodás pillanatok, melyek kiemelnek a mindennapok egyhangúságából. Olyan szíved lesz, mely minden embert magába zár, mindenkit körülölel.

A szelídség lehet az egyetlen vigasz mindazok számára, akik fáznak a mi tény-vezérlésű rideg társadalmunkat.