szerda, november 18, 2009

Mi van az ember szívében

„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.”
(Lukács evangéliuma 6. fejezet 45. vers)

Az orvostudomány bonyolultnál bonyolultabb műszerekkel kutatja az emberi test minden zugát. A röntgen és mágneses sugarak, az ultrahangok soha nem látott részletességgel adnak képet legapróbb sejtjeinkről is.

De minden hi-tech módszer ellenére az idegszálakat mozgató akarat, szándék megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan ködbe burkolódzik. A pszichológia is csak véli, hogy megfejtheti a sejtés okát.

Bár Jézus rámutatott, hogy az ember egyrészt szavai, modora és tettei által valamelyest megismerhető, de valljuk be őszintén sokszor mindezek ismeretének fényében sem értjük a mögöttes indítékot.

Ugyan a beszéd és a cselekedet lehet a szív szándékának egyfajta túlcsordulása, de legalább annyira lehet, valamilyen a szív mélyén rejlő titok elfedezője is.

Hiszen sokan csak megjátszzák, hogy szelídek és alázatosak, de belül idegesen dühöngnek, akárcsak a farizeusok, „melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.” (Mt.23:27)

Bizony a szív szándékának megítélése meghaladja még a próféták képességét is. Sámuelnek, az Isten emberének is be kellett látnia; „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1Sám.16:7)

Igen, mert egyedül Ő az, aki nemcsak a kimondott szót hallja, hanem a kimondatlan indítékot is.

Öröm, vagy bánat, hála, vagy könyörgés? Nagyon jól tudja, mikor s miért önti el bensőd, és hogyan tör ki belőled.

S ha rossz érzés, vagy lelkiismeret furdalás kerít hatalmába, kérd Őt:

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt.51:12)