hétfő, november 23, 2009

Igyekezzünk a jóra!

„Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!”

Ézsaiás 1:17

A jó, vagy a gonosz tettek a szívben születnek meg. Az emberi szív állapotát pedig viszonylag egyszerű dolgok befolyásolják.

Az alaphelyzet meglehetősen elszomorító, mert Isten szerint: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jeremiás 17.9) Illetve: „Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.” (Prédikátor 7.20) Több olyan pozitív szemléletű emberrel találkoztam már, aki úgy nyilatkozott, hogy hisz abban, hogy az emberek alapvetően jók. Valóban sok jó érzés, indulat és cselekedet van az emberek nagy részében, de sokakban úgy tűnik ez nincs meg. A bűn szempontjából pedig nem csak a végrehajtott tettek számítanak, mert Isten a szíveket vizsgálja. Bűnös hajlamaink, gondolataink pedig akkor is lehetnek, ha éppen „jók” vagyunk.

Szívátültetésre van tehát szükségünk, mert egyébként csak tetteink változnak, de Isten előtti helyzetünk továbbra is reménytelen. A bűn bennünk van. „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5.12)

A helyzet mégsem reménytelen, mert Jézus igazsága hitben a miénk. „Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.” (Róma 5.18)

Mai igénk mindenesetre nagyon gyakorlati. Meg kell tanulni a jót tenni. Még a megváltozott szívű emberben is olyan nyoma van a bűnnek, hogy tudatosan kell figyelnie arra, hogy ne a régi beidegződéseknek, hanem a hús-szívbe írt isteni törvénynek engedelmeskedjen. Ez több, mint, hogy nem vagyok önző, becstelen és megalkuvó.